Mivel egészen sajátos az ízlésem, azt hiszem sok könyv esik nálam ebbe a kategóriába. A legtöbb történelmi romantikus, sok-sok YA és NA könyv, és néhány erotikus. Némi őrlődés után azonban kettő maradt fenn a rostán. Mindkettőért vállalom a kövezést, mivel tudom, ezek sokak kedvencei. Természetesen tiszteletben tartom, hogy másoknak más az ízlésük, de itt ennél a bejegyzésnél ez a feladat, és én szeretnék őszintén válaszolni.
Az első számú az Árnyalat trilógia.
Először is le szeretném szögezni, hogy szeretem az erotikus könyveket, és nem, nem azt várom, hogy a realitáshoz sok közük legyen, mivel nem ez a céljuk. Az érzékekre hatnak és ez így van jól. Szerintem minden lánynak vagy nőnek szüksége van időnként ilyen könyvekre, így nekem is. Van is jó néhány kedvencem ebben a műfajban, amikről a későbbiekben írni fogok, de ez nem lett kedvenc, nagyon nem. Szinte biztos vagyok abban, hogy másoknál az én ízlésem veri majd ki úgy a biztosítékot, ahogyan nálam az Árnyalat trilógia. Azt viszont értékelem ebben a sorozatban, hogy elindított egy új műfajt, vagy talán helyesebb lenne azt mondani, hogy reflektorfénybe állította. Mindenesetre ez is csakúgy, mint az Alkonyat elindított valamit a könyvpiacon, és ezt kicsit sem szeretném alábecsülni, DE...
Teljesen bugyuta az egész. Először is senkire sem lehet ráerőltetni az ilyesmit, akinek ez nem tetszik, még úgy sem, hogy fene nagy szerelem alakul ki a hősök között. Ilyen nincs. Ahogyan ez az egész "szőrnyű múltja van a milliárdosnak, ezért ilyen beállítottságú" dolog sem életszerű. Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de nem ment. Sajnos annyira nem, hogy még a filmre sem vagyok kíváncsi - és ez a magyarázata annak, miért is nem számoltam be, illetve miért nem linkeltem be egyetlen videót sem a filmről.
A másik ilyen könyv nálam Az éhezők viadala.
A filmeket imádom. Nagyon jól sikerültek! De a könyvekkel sehogyan sem boldogultam. Többször is nekiugrottam, de nem sokra jutottam. Ilyen még nem volt velem. Mindig jobban szerettem a könyvet, mint a filmet. De itt valahogy papíron nem tudtak közel kerülni a szívemhez a hősök, nem váltam a történet részesévé, nem éreztem a világ hangulatát. Sajnálom. Viszont ez is mutatja milyen jó munkát végzett a stáb a filmmel! Igazi mestermunka, közel tudták hozni a magamfajtához is a történetet. Szóval azt kell, hogy mondjam, a történet szuper, csak talán a könyvek stílusa nem jött be nekem.
4 megjegyzés:
A szívemből szól ez az írás. Bár az Éhezők viadalát nem is olvastam, nem is láttam, de a Szürke ötven árnyalatát (sajnos) igen. Kábé az ötvenedik oldalon jártam, mikor le akartam tenni, mondván nem érdekel, mert egy túlértékelt, túlreagált, felkapott "könyv". De nem hagytam, hogy kifogjon rajtam. Elolvastam, sőt belekezdtem a második részbe, de az se jobb, mint az első. Ugyanazt a hülyeséget viszi tovább, csak cicomázva. Nagyon nem tetszett.
Leginkább túlértékelt könyv (számomra): Stephen King: Cujo.
Első körben, mind a filmet, mind a könyvet utálom. Félreértés ne essék, szeretem a jó horrort, és Stephen King néhány művét is, de ez nem az. Cujo egy denevérharapás következtében gyakorlatilag egyszemélyes terminátorrá változik át. A könyv legsablonosabb jelenete az, amikor megöli George Bannerman seriffet (igen minden horrorban a rendőrségi erők tehetetlenek). Itt kezdtem el szorítani, mind a könyv olvasása, mind a film nézése során, hogy az rohadt dög ölje már mind a gyereket, mind a sikítozó nőt. De nem, nem lett ilyen egyszerű a megváltás...
Maga Stephen King se emlékszik már a könyv megírására, mivel akkoriban erős drog- és alkoholproblémákkal küzdött. Ironikus, nemde?
Érdekes dolog ez, amikor egy-egy könyvet "felkapnak" és eleve úgy fut neki az ember, hogy jó könyvet fog olvasni. Van aki már csak emiatt is többet lát benne, és van aki ennek ellenére is objektív módon tudja olvasni. Sajnos az utóbbiba tartozhatunk, Viki. :)
Stephen Kinget egyenesen imádom. Az a pasi annyira elmebeteg, hogy az már zseniális. :) A Cujot nem olvastam tőle, de a leírásod alapján, nem is érdemes. Köszi, hogy megosztottad a véleményed. :)
Megjegyzés küldése