Eredeti, kiszámíthatatlan és magával ragadó regény a Zuhanás előtt. Noah Hawley elképesztő tehetséggel és érzékkel mutatja be egy repülőszerencsétlenség áldozatainak életét és a nyomozás részleteit. Engem rabul ejtett mind a stílus, mind a történet.
Noah Hawley – Zuhanás előtt
Egy ködös nyári éjszakán magánrepülőgép száll fel az Egyesült Államok keleti partvidékéhez tartozó Martha’s Vineyard-szigetről New York felé, fedélzetén tizenegy utassal.
Tízen a felső tízezer tagjai, a tizenegyedik egy nem túl jelentős festő. Tizenhat perccel az indulás után a gép az óceánba zuhan. A katasztrófát ketten élik túl: Scott Burroughs, a festő és a gépen utazó médiamogul négyéves kisfia. Burroughsnak sikerül a lehetetlen: partra úszik a gyerekkel. Ott aztán belekerül a nyomozás és a médiahisztéria kettős forgatagába. De vajon véletlenül zuhant-e le a gép? Vagy a befolyásos embereket szándékosan gyilkolta meg valaki?
Noah Hawley thrillere napok alatt felkerült a sikerlistákra. A történet nem csak az olvasók, de a kritikusok közt is egyöntetű sikert aratott, mert a szenvedélyes összecsapások nagy gonddal és alapossággal megrajzolt szereplők között zajlanak le. A könyv letehetetlenül izgalmas.
A szerzőt milliók ismerik szerte a világon, Ő a több földrészen is rendkívüli sikert aratott Fargo filmsorozat sokszorosan díjnyertes írója. Díjai közt ott az Emmy és a Golden Globe díjak. A zuhanás előtt filmjogait a Sony Pictures vásárolta meg.
Tízen a felső tízezer tagjai, a tizenegyedik egy nem túl jelentős festő. Tizenhat perccel az indulás után a gép az óceánba zuhan. A katasztrófát ketten élik túl: Scott Burroughs, a festő és a gépen utazó médiamogul négyéves kisfia. Burroughsnak sikerül a lehetetlen: partra úszik a gyerekkel. Ott aztán belekerül a nyomozás és a médiahisztéria kettős forgatagába. De vajon véletlenül zuhant-e le a gép? Vagy a befolyásos embereket szándékosan gyilkolta meg valaki?
Noah Hawley thrillere napok alatt felkerült a sikerlistákra. A történet nem csak az olvasók, de a kritikusok közt is egyöntetű sikert aratott, mert a szenvedélyes összecsapások nagy gonddal és alapossággal megrajzolt szereplők között zajlanak le. A könyv letehetetlenül izgalmas.
A szerzőt milliók ismerik szerte a világon, Ő a több földrészen is rendkívüli sikert aratott Fargo filmsorozat sokszorosan díjnyertes írója. Díjai közt ott az Emmy és a Golden Globe díjak. A zuhanás előtt filmjogait a Sony Pictures vásárolta meg.
Még valamikor az év elején találkoztam először ezzel a könyvvel Netgalleyn, és már akkor tudtam, hogy el akarom olvasni. Szerencsére meg is kaptam eredeti nyelven, de volt egy kis probléma a Kindle-mel, és emiatt egyre csak húzódott a dolog. Aztán nagy örömömre egyszer csak bejelentette a 21. Század Kiadó, hogy hamarosan kiadják magyarul is, és innentől már egészen biztos voltam abban, hogy nem hagyhatom ki! És milyen jól tettem, hogy elolvastam! Ugyanis egy igazán sajátos, semmi máshoz nem hasonlítható, szerethető könyvvel van dolgunk, ami kihagyhatatlan mindazok számára, akik nem az akciókkal teli, hanem inkább a lassabb ritmusú, elgondolkodtató regényeket kedvelik. Hideg őszi napokon nincs is jobb, mint egy ilyen könyvvel bekuckózni a meleg szobába, és hagyni, hogy magával ragadjon a történet, és szép lassan kirajzolódjon előttünk minden szereplő sorsa.
A történet elég sajátos szerkezetet kapott, ugyanis, ahogyan a fülszövegben is olvashattuk a végkifejlettel kezdődik a regény. Nyár végén, alig tizenhat perccel a felszállása után, tizenegy utassal a fedélzetén lezuhan egy magánrepülőgép, és kilencen odavesznek. A két túlélő pedig egy nincstelen, reményvesztett festő, Scott, és egy négy éves kisfiú, David. Ezek után két szálon fut a történet, egyrészt megismerhetjük az áldozatok tragédia előtti életét, másrészt pedig szemtanúi lehetünk annak, hogyan is próbál meg a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Felügyelet nyomozója, Gus Franklin utánajárni a dolgoknak. Ugyanis senki nem tud semmit arról, hogyan és miért is zuhant le a repülőgép. És ahogy feltárul előttünk az utasok élete, egyre világosabbá válik számunkra, hogy mind az utasok, mind a személyzet tagjai közül bárki lehetett merénylet áldozata.
Bevallom, az elején egy kicsit megrettentem attól, hogy egyszerre tizenegy ember szemszögét próbálja meg bemutatni az író, és túl sokat akar, de keveset markol majd, én pedig elveszek a nevek és információk tengerében. De ez, szerencsére, nem történt meg. Noah Hawley ugyanis nagyon érti a dolgát. Olyan természetes könnyedséggel mutatja be az áldozatokat, hogy egy cseppet sem éreztem soknak a kapott információt. Sőt, egy idő után már alig vártam, hogy a következő utas életébe is bepillanthassak, hátha meglátok valamit, ami rávezethet arra, ki miatt is zuhant le az a gép. És miközben teljesen belemerültem a történetbe, egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre csak fogynak a lapok, a rejtély viszont még mindig nem oldódott meg, és elkezdtem azon izgulni, vajon a végére kiderül-e, mi is történt pontosan. Természetesen kiderült, és bár megdöbbentő és borzalmas volt, hogy éppen ez követelte oly sok, immár számomra kedves, de legalábbis érdekes ember életét, mégis elmosolyodtam, mert sikerült meglepnie. Az író ugyanis az orromnál fogva vezetett mindvégig, nagyon ügyesen terelgetett egy bizonyos irányba, és amikor már azt hittem, kezd kikristályosodni előttem, ki is állhat az egész mögött, egy váratlan fordulattal csavart egyet az egészen. Erre pedig csak egy szó létezik, a zseniális!
Ahogyan arra is, ahogyan karaktereket ábrázol. Az első néhány oldal után egyes szereplőkről kialakult bennem egy kép, és meg voltam róla győződve, hogy újabb tipikus szereplőkkel lesz dolgom. Mert hát gazdag pasi – szegény, egyszerű, jóval fiatalabb nő párost láttunk már eleget filmekben, és tudjuk, mire számíthatunk esetükben. Ugyan mi másért hívta volna meg a nő a magángépükre a katasztrófaképeket festő, jobb napokat látott Scottot, ha nem azért, mert összeszűrte vele a levet... És hasonlóan a Kingsley házaspárról is megvolt a véleményem, a magam előítéletes módján. Aztán, ahogy egyre haladt előre a történet, ezeket sorra kezdte megcáfolni az író, én pedig egyre jobban szégyelltem magam. Ugyanakkor belül közben ujjongtam, mert végre egy olyan könyv akadt a kezembe, amely képes oldalról oldalra meglepni. És ez nem másnak köszönhető, mint egy olyan írónak, aki eddig zömmel forgatókönyveket írt (akkor még nem tudtam a regényeiről), és akitől emiatt nem vártam bravúros karakterábrázolást és mély lélektani ismereteket. Hogy én mekkorát tévedtem, és mennyire örülök most ennek a tévedésnek!
És ha már karakterek, mindenfélét kapunk. Vannak itt olyanok, akiknek bejött a nagy amerikai álom, és méltán érezhetik azt, hogy ők mozgatják a világ gazdaságát, vagy ők alakítják a híreket, de kapunk léhűtő álmodozót, és tisztességes, ám a körülötte lévő médiafelhajtás miatt önmagával kissé meghasonlott szereplőt is. És még hosszan sorolhatnám, mivel rendkívül érdekesek még a negatív karakterek is. Ám nem szeretnék spoilerezni.
Annyit azonban elmondhatok, hogy a személyes kedvenceim Maggie, Eleanor, Scott és a kis David. Nem mondom, hogy mindig egyetértettem a döntéseikkel, de fantasztikus volt róluk olvasni!
A műfaját tekintve ugyan thriller, de nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen be lehet ezt határolni, mivel ez nem igazán fedi a valóságot. Nem fogsz borzongani vagy lerágni mind a tíz körmödet az izgalomtól, miközben olvasod ezt a regényt, de garantáltan nem hagy nyugodni, míg ki nem deríted, mi történt azon az éjszakán! Ha tartalmas szórakozásra vágysz és szereted az egyedi történeteket, valamint a sajátos stílust, akkor ez a te regényed!
A történet elég sajátos szerkezetet kapott, ugyanis, ahogyan a fülszövegben is olvashattuk a végkifejlettel kezdődik a regény. Nyár végén, alig tizenhat perccel a felszállása után, tizenegy utassal a fedélzetén lezuhan egy magánrepülőgép, és kilencen odavesznek. A két túlélő pedig egy nincstelen, reményvesztett festő, Scott, és egy négy éves kisfiú, David. Ezek után két szálon fut a történet, egyrészt megismerhetjük az áldozatok tragédia előtti életét, másrészt pedig szemtanúi lehetünk annak, hogyan is próbál meg a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Felügyelet nyomozója, Gus Franklin utánajárni a dolgoknak. Ugyanis senki nem tud semmit arról, hogyan és miért is zuhant le a repülőgép. És ahogy feltárul előttünk az utasok élete, egyre világosabbá válik számunkra, hogy mind az utasok, mind a személyzet tagjai közül bárki lehetett merénylet áldozata.
Bevallom, az elején egy kicsit megrettentem attól, hogy egyszerre tizenegy ember szemszögét próbálja meg bemutatni az író, és túl sokat akar, de keveset markol majd, én pedig elveszek a nevek és információk tengerében. De ez, szerencsére, nem történt meg. Noah Hawley ugyanis nagyon érti a dolgát. Olyan természetes könnyedséggel mutatja be az áldozatokat, hogy egy cseppet sem éreztem soknak a kapott információt. Sőt, egy idő után már alig vártam, hogy a következő utas életébe is bepillanthassak, hátha meglátok valamit, ami rávezethet arra, ki miatt is zuhant le az a gép. És miközben teljesen belemerültem a történetbe, egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre csak fogynak a lapok, a rejtély viszont még mindig nem oldódott meg, és elkezdtem azon izgulni, vajon a végére kiderül-e, mi is történt pontosan. Természetesen kiderült, és bár megdöbbentő és borzalmas volt, hogy éppen ez követelte oly sok, immár számomra kedves, de legalábbis érdekes ember életét, mégis elmosolyodtam, mert sikerült meglepnie. Az író ugyanis az orromnál fogva vezetett mindvégig, nagyon ügyesen terelgetett egy bizonyos irányba, és amikor már azt hittem, kezd kikristályosodni előttem, ki is állhat az egész mögött, egy váratlan fordulattal csavart egyet az egészen. Erre pedig csak egy szó létezik, a zseniális!
Ahogyan arra is, ahogyan karaktereket ábrázol. Az első néhány oldal után egyes szereplőkről kialakult bennem egy kép, és meg voltam róla győződve, hogy újabb tipikus szereplőkkel lesz dolgom. Mert hát gazdag pasi – szegény, egyszerű, jóval fiatalabb nő párost láttunk már eleget filmekben, és tudjuk, mire számíthatunk esetükben. Ugyan mi másért hívta volna meg a nő a magángépükre a katasztrófaképeket festő, jobb napokat látott Scottot, ha nem azért, mert összeszűrte vele a levet... És hasonlóan a Kingsley házaspárról is megvolt a véleményem, a magam előítéletes módján. Aztán, ahogy egyre haladt előre a történet, ezeket sorra kezdte megcáfolni az író, én pedig egyre jobban szégyelltem magam. Ugyanakkor belül közben ujjongtam, mert végre egy olyan könyv akadt a kezembe, amely képes oldalról oldalra meglepni. És ez nem másnak köszönhető, mint egy olyan írónak, aki eddig zömmel forgatókönyveket írt (akkor még nem tudtam a regényeiről), és akitől emiatt nem vártam bravúros karakterábrázolást és mély lélektani ismereteket. Hogy én mekkorát tévedtem, és mennyire örülök most ennek a tévedésnek!
És ha már karakterek, mindenfélét kapunk. Vannak itt olyanok, akiknek bejött a nagy amerikai álom, és méltán érezhetik azt, hogy ők mozgatják a világ gazdaságát, vagy ők alakítják a híreket, de kapunk léhűtő álmodozót, és tisztességes, ám a körülötte lévő médiafelhajtás miatt önmagával kissé meghasonlott szereplőt is. És még hosszan sorolhatnám, mivel rendkívül érdekesek még a negatív karakterek is. Ám nem szeretnék spoilerezni.
Annyit azonban elmondhatok, hogy a személyes kedvenceim Maggie, Eleanor, Scott és a kis David. Nem mondom, hogy mindig egyetértettem a döntéseikkel, de fantasztikus volt róluk olvasni!
A műfaját tekintve ugyan thriller, de nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen be lehet ezt határolni, mivel ez nem igazán fedi a valóságot. Nem fogsz borzongani vagy lerágni mind a tíz körmödet az izgalomtól, miközben olvasod ezt a regényt, de garantáltan nem hagy nyugodni, míg ki nem deríted, mi történt azon az éjszakán! Ha tartalmas szórakozásra vágysz és szereted az egyedi történeteket, valamint a sajátos stílust, akkor ez a te regényed!
A könyvért köszönet a 21. Század Kiadónak!
3 megjegyzés:
Nagyon érdekel ez a regény, mióta rájöttem, hogy ez a pasas dolgozott a Fargón is. Mindig az volt az álmom, hogy a Fargo legyen regény, de azt hiszem, ez majdnem olyan jó lesz :)
Ha szeretted a Fargót, akkor ezt mindenképpen olvasd el. Mint azt írtam is, engem pozitívan meglepett, milyen fantasztikusan ír Noah Hawley. Nagyon jó a stílusa :) És már készül a film is, aminek ő írja a forgatókönyvét, szóval tuti lesz! :D
Tuti elolvasom, pedig eleinte nem akartam, mert azt hittem, arról szól, hogy a férfi és a kisfiú hogyan tengeti a napjait egy szigeten :D Furcsálltam is :D
Megjegyzés küldése