2015. október 9. | By: KE Katica

Csabai Márk – A hatlövetű

Hihetetlen volt! Realisztikus, és mégis hihetetlen! Úgy szippantott be, hogy szinte észre sem vettem, de minden gondolatomat kitöltötte. Igazi akciók, magyar nehézfiúk és egy szerethető, de amolyan aranyosan fárasztó főhős!




Csabai Márk – A hatlövetű


A történetünkhöz adott egy fiatal író, Gyulai Emánuel, s A hatlövetű című gengszterregénye.

De mi tegyen egy szerző, amikor a hősei egyszer csak bekopognak az ajtaján, s laposra verik a fejét, aztán a következő snittben már kénytelen hol egy rablásos bűncselekmény szálait kinyomozni, hol maga is rabolni, esetleg gyilkolni? 

Kedves írók, figyelem! Vigyázzanak, milyen történeteket írnak, hiszen van rá esély, hogy pillanatok alatt ott találják magunkat művük fikciós és valódi szálainak szövevényében. Rablás, gyilkosság, bűnözőbandák, vádalku a rendőrséggel, és egy gyönyörű PR-os lány, Imola… A szex, a pénz és a hatalom tényleg szétválaszthatatlan?

A csattanót persze nem lőjük le, de annyit elárulunk, hogy mint a hasonló történetekben, vastagon gurul a forint is, és szép számmal akadnak, akik szaladnak utána.


Képzeljetek magatok elé egy tipikus jófiút, nekem kapásból egy olyan srác ugrott be, mint az Így jártam anyátokból Ted karaktere. Nem is igazán a külseje miatt, mert nála helyesebbnek képzeltem Emánuelt, inkább lelkileg hasonlított rá. Naiv, bizakodó és sosem tudja, mikor kellene befognia a száját. Sőt, imádja a szavakat, ezért amikor mesél, mindig olyan szófordulatokkal teszi, amik ezt méltóképpen kifejezik, vagyis arcoskodó körmondatokban.
Szóval ő a főhős, Gyulai Emánuel, író. Épp két könyv között van. Előző könyve, A hatlövetű  bizony, ügyes az író, ezzel kapásból el is éri, hogy a könyve végén elgondolkodj, hogy akkor mindezt most valóban átélte Csabai Márk vagy sem  elég sikeres volt. Ám egyik reggel, két nagydarab kopasz jelenik meg nála, és egy kicsit megdolgozzák annak érdekében, hogy árulja el, hol van a pénz, amiről a könyvében ír. Pár pofonnal és egy törött asztallal később kiderül, hogy a mi kis írónk egy kocsmában keresett ihletet ehhez a regényéhez, és egy Oszi nevű ürge sztoriját írta meg. Emánuel pechjére Oszi a balhé végén átvágta a két tesztoszteronbombát és lelépett a szajréval.
A két izomagy, Konrád és Wolf, vagy ahogyan Emánuel nevezi őket, az Agy és a Szekrényhátú, azt követeli a sráctól, hogy szerezze meg nekik az infót a pénzről. Így aztán elindul az akció, be kell jutni Oszihoz a váci börtönbe, és az őrök tudta nélkül ki kell szedni belőle az információt. Ebben Imola, a fiú dögös PR-osa és szeretője segíti őt. Persze Oszi nem árulja el csak úgy, hová rejtette a pénzt, vannak feltételei. Ifjú írónk pedig egyik kalandból a másikba csöppen, miközben egyre mélyebbre ássa magát a pesti alvilágba. 

Kezdjük a sort a főhőssel! Ahogyan azt már írtam, Emánuel szerethető figura, egyszerű átlagember, aki éli a maga rendezett kis hétköznapjait. Elszórakoztatja magát, ír, kocsmázik, hogy ihletet merítsen. Amikor a környezetéből kiszakítja a két bűnöző, az élete éles fordulatot vesz, és itt azt kell mondjam, abszolút jól szerepel, mint karakter. Nem válik egyik pillanatról a másikra G.I. Joe-vá, nem menőzik, marad, aki volt, csak némileg tapasztaltabb formában. Nem ítélkezik, hanem szép lassan megismeri azokat, akikkel egymás mellé sodorta őket az élet. Nagyon sok mulatságos helyzetbe bonyolódik, néha igazán kis ügyi fogyi, de nem idegesítő módon. 
Kiváló érzéke van ahhoz, hogy bajba kerüljön. Ahogyan ahhoz is, hogy megszerettesse magát, mivel valahányszor rezeg alatta a léc, mindig kiderül, hogy van valaki, aki kész neki segíteni. Azt hiszem, ezt a naiv és nyílt természetének köszönheti. És ettől válik realisztikus szereplővé. Nem csak abszolút jó vagy rossz, hanem olyan, akár egy húsvér ember, olykor bénázik, máskor brillírozik, vannak hülye dolgai, de ugyanígy zseniális húzásai is. A szövege pedig... Haláli. Nem mondom, hogy néha nem volt egy kicsit sok, és nem tettem félre pár órára a könyvet, de ettől volt egyedi.


Konrád és Wolf már más tészta volt. Őket is kedveltem, bár tartottam is tőlük. Sok mindent megtudhattunk róluk a könyvből, különösen tetszett a háttértörténetük. Nem szeretem, ha a szereplők csak úgy kinőnek a földből, és itt igencsak részletes háttértörténetet kaptunk. És ha már a részleteknél tartunk, aki rendszeresen olvassa az értékeléseimet az tudja, hogy van egy heppem, ez pedig a leírások. Nem igazi egy regény, ha nincsenek benne leírások. Ez a történet azonban ezen a téren is megállja a helyét. Olyan jó érzékkel tálalja az író a részleteket, hogy teljesen megelevenednek előttünk a helyszínek és a történések. Egy alkalommal még azt is elérte nálam, hogy érezzem azt az szagot, amit leírt. És ez nem kis teljesítmény szerintem.

A legtitokzatosabb szereplők díját ebben a könyvben Imola és Oszi kapják. Imola azért, mert sokszor nem értettem, mi motiválja. Csak a munkát látja a fiúban, vagy barátként tekint rá, esetleg titkon többet érez? Annyira erős és független karakter, hogy ez utóbbit nem tartom valószínűnek, mégis vannak olyan megmozdulásai, amikor ezt éreztem vele kapcsolatban. Róla sokkal többet is szívesen megtudtam volna.
Oszkár pedig... Na, ő a nagy talány a történetben. A végén olyat tett, amit igazán nem vártam volna tőle. Ő az egyetlen olyan szereplő, akit sem elképzelni nem tudtam, sem megfejteni. De azt hiszem, jó is ez így. (Folytatásban reménykedem ám, ezért tudtam elfogadni ilyen könnyen.)

Maga a történet nagyon mozgalmas, mindig van egy új szál, egy új szereplő, aki rendesen megkavarja a dolgokat. Végig izgultam, mi lesz a vége, mert az már az elején kiderült, hogy Emánuel ebből nem jöhet ki csak úgy jól. Amikor a két nehézfiú bevonta az első alkalommal a buliba és jelen volt a piszkos ügyeiknél, végérvényesen belépett a bűnözők világába. Magyarázhatta volna a rendőröknek, hogy csak azért volt ott, mert megzsarolták, ez még nem mentette volna fel semmi alól. Szóval nagyon szorítottam neki, hogy valahogy megússza. Rengeteg teória fordult meg a fejemben ezzel kapcsolatban, volt ami bejött és volt ami nem. 

Most pedig, hogy a végére értem, azt kívánom, bár lenne egy második része is, és megtudhatnám, hogyan folytatta az életét a főhős? Mert hogy ezek után tuti nem volt képes továbbra is ülni a kis lakásában és körmölgetni. Beleízlelt a kalandok világába, megismerte az adrenalin erejét, és ennek meg kellett változtatnia.

Összegezve, bár néha sok volt a főhős szövege, sőt néha a bűnözőké is, de nagyon szerettem olvasni! Igazán élvezetes élmény volt. Aki szereti az izgalmas könyveket, kedvelhető szereplőket, meglepő fordulatokat, annak mindenképpen ajánlom! Nálam kedvenc lett!





A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!

Az író, Csabai Márk oldalát pedig ITT találjátok.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése