2015. október 10. | By: Belnis Belnis

Borsa Brown – Maffia 1. – A maffia ágyában

Határozottan más ez a történet, mint amit megszokhattunk egy romantikus könyvtől, de nekem éppen ez tetszett benne.  Kicsit érezni rajta, hogy az írónő első munkája, de ettől senki ne rettenjen meg.



Borsa Brown – Maffia 1. – A maffia ágyában


Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc… Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között? „A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.



Nem sokat olvasok magyar szerzőktől. Talán mert rosszak lennének? Dehogy is. Egyszerűen sok esetben így hozza a sors, de megfogadtam, hogy ezentúl igyekszem egyensúlyba hozni az olvasási listám a magyar írók/írónők terén. 

Suzanne Londonban él és egy nap nekitolat egy nagyon is jóképű idegen kocsijának. Mivel a férfi siet, így csak elkéri az adatait és tovább is áll. Ám Suzanne nem tudja elfelejteni a férfit, mert akkora hatással volt rá az a futó találkozás.
Megtudjuk, hogy Suzannenek Barbara a legjobb barátnője, és Kevin az éppen aktuális ágytársa. Igen ágytárs, mert a nő teljes mértékben kihasználja a férfit, aki történetesen vezető beosztásban dolgozik ugyanannál a cégnél, ahol ő. Kevin nem egyszer húzta már ki a csávából, és a lány bizony nem a tudása alapján került előbbre a ranglétrán. (És akkor Billt, a másik gyakori ágyvendégét nem is említettem még.)

Egy nap aztán a jóképű idegen jelentkezik. Massimo olasz is, ügyvéd is, ami már kellően figyelemfelkeltő párosítás Suzanne számára, mivel úgy érzi, hogy az élete unalmas, és azt gondolja, ettől a férfitől megkapja azt az izgalmat, amire olyan régóta áhítozik. Hihetetlen sebességgel gabalyodnak egymásba. Suzanne annyira biztos abban, hogy ő most nagyon jó partit fogott ki, hogy felmond a munkahelyén. és Massimoval együtt elutazik Olaszországba. 

Ám Olaszországban kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik, ugyanis Massimo csak álcából jogász, igazából a maffia tagja, és ezek után minden megfordul az Ő életében. Prostituáltak, drogok, sok-sok pénz és gyilkosság. Mi pedig alászállunk az élet legsötétebb bugyraiba, ahol a gyűlölet és a szerelem kéz a kézben jár.

Suzanne karaktere jól kidolgozott. Egy iszonyatosan naiv, buta, felszínes, önző, és folyton csak önmagával törődő lány. Szimpatikus volt? Nem, de szerintem nem is ez volt a cél. Nem bírja elviselni, ha nem, kapja meg azt, amit akar, és ezért mindig bármit megtesz, hogy elérje, de tényleg bármit. 
Mivel szép. úgy gondolja, neki mindig minden jár, és nem sok erőfeszítést tesz érte. Az embereken átgázol, ha kell. Egyszóval ő egy tipikus olyan karakter, akit nem lehet szeretni. Ám most nincs könnyű dolga. Ugyanis Massimot nem tudja manipulálni, rajta nem tud átgázolni. Macska-egér harc kezdődik azért, hogy egymás akaratát megtörjék.


"Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy bármennyire is szeretem őt, vége kell, hogy szakadjon ennek a kapcsolatnak. Nem az a típusú ember volt, akit irányíthattam."


Massimo olyan, mint a csokoládé. Finom, ízletes, mi nők imádjuk, ám ha túl sokat eszünk belőle megfekszi a gyomrunkat. Ugyanolyan rossz ember, mint Suzanne. Kezdetben elkápráztat, megnyer minket magának, ám idővel előtör belőle a sötét énje. Önző, követelőző és csak az számít, hogy elérje, amit akar. 

Nem riad vissza se a bántalmazástól, se a megfélemlítéstől. Akár férfi, akár nő az illető (mert sajnos ilyen is előfordulhat) a bántalmazás soha nem elfogadható egy kapcsolatban egyik fél részéről sem. Akármilyen dolgot is követ el a másik fél, a tettlegességre soha nincs mentség. Igen sokszor Suzanne provokálta a veszekedéseket, de ez akkor sem lehet mentség. Nem és nem.



Miért is tetszett a két unszimpatikus karakter ellenére a könyv? Mert nem volt megszokott. Nem egy giccses történet volt, ahol a szőke herceg ellovagol velünk a naplementébe, és mi boldogan élünk, míg meg nem halunk. Aki erre számít, annak ez a történet nem fog ez tetszeni.

Élethű képet kaptunk a lelki vívódásról, a gyötrő szerelemről, amikor az, akit szeretünk, fájdalmat okoz nekünk, és mi mégis ott vagyunk, és nem vagyunk képesek elmenni. Miért? Mennyi fájdalmat viselünk el? Mikor csap át a szerelem gyűlöletbe? Mikor vagyunk képesek azt mondani, hogy elég, és ne tovább? Mi az erősebb, a szerelem vagy a gyűlölet? Nagyon vékony a határvonal e kettő között. Mindkettő elsöprő pusztításra képes.


"Gyűlöltem ezt az embert, azért, mert bűnöző volt, és mert engem ennyire megalázott – de határtalan szerelmet is éreztem iránta."

A regény írásmódja gördülékeny és igencsak modern, ami egyáltalán nem baj, mert érdekessé teszi a könyvet, és élvezetes ez a fiatalos lendület.

Negatívumként azt emelném ki, hogy a cselekmények túlzottan hamar követték egymást. Nem volt idő a kiforrásra. Illetve az erotikus részek egyáltalán nem voltak felnőtt tartalmúak, mint ahogy a könyv besorolásában fel volt tüntetve. Persze nyilván a lélek bugyrain volt a fő hangsúly, és ez kellően érződik is a történeten, azonban Suzannet és Massimot a mérhetetlen vágy köti össze, így kicsit hiányzott nekem az erotikus töltet ebből. Továbbá a maffiáról kevesebbet tudtam meg, mint reméltem.

Összességében erősen öt szíves könyv, mert a hibái ellenére mégis olyan a történet, ami magával sodor és nem ereszt el, míg az utolsó oldalra nem érünk. Eléri azt, amit szeretne, hogy azonnal kézbe is vegyük a második részt.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése