2015. június 24. | By: KE Katica

Juhász István - Menekülés a Földről

Hű, sok mindenre számítottam, de arra nem, amit ettől a könyvtől kaptam. Valami a The 100 sorozathoz hasonló dolog ugrott be elsőként a címről és a fülszövegről, és bár nagyon szeretem azt a sorozatot, cseppet sem bántam, hogy nem azt kaptam. Helyette egy fantasztikus disztópiát tárt elém az író, egy jövőbeli Magyarországgal  ha még egyáltalán lehet annak nevezni , és rengeteg akciót. A magyar palettán mindenképpen üdítő színfolt. Izgalmas, pörgős, magával ragadó. Kivételes történet.




Juhász István - Menekülés a Földről


A világ elpusztult, a Föld halott. Az emberiség maradéka a fénytől elzárva, egy földalatti kolónián várja a teremtők eljöttét, hogy elhozzák számukra a felemelkedést. A mindenható egyház a Főpap vezetésével harcot vív a lázadókkal, akik terrorakcióikkal veszélyeztetik a kolónia felemelkedését. Ervin, az egyszerű munkás, olyan felfedezést tesz, mellyel önmagát, és szerelmét is veszélybe sodorhatja. Hirtelen megfordulni látszik a világ és már semmi nem annak tűnik, ami volt. De mit fog tenni? Vajon kik az emberiség valódi ellenségei? Mi történt a Földdel? Mit tervez a Főpap? Kik azok a teremtők és mikor jönnek el? Vagy talán már itt is vannak? Egy könyv egy lehetséges jövőről, a manipulációról, a fanatizmusról, a hataloméhségről, és az ezzel szembeszálló bátorságról, hitről és szerelemről.





A Razorland sorozat óta bolondulok a földalatti kolóniákért, szóval ezzel már megvett magának, de be kell, hogy valljam, szörnyű előítéleteim voltak a könyvvel kapcsolatban. Mivel a borító nem volt valami meggyőző és bár sekélyes gondolkodásra vall részemről, de az, hogy magánkiadásban jelent meg, háááát, kissé elrettentett. Amit én magam sem értek, hiszen már nagyon sok jó könyv jelent meg az Álomgyár Kiadónál. Szóval úgy ugrottam neki a könyvnek, hogy fenntartásaim voltak vele kapcsolatban. Tudom, tudom, így eleve nem szabad hozzáállni egy könyvhöz, szánom-bánom is bűnömet. De talán így még hitelesebb, ha azt mondom, teljesen beszippantott a történet, ittam minden sorát. Nagyon izgalmas volt és már alig várom a folytatást.

A történetről:


Ahogyan azt a fülszöveg is elmeséli egy földalatti kolóniában élnek az emberek, valamiféle vallási alapokon nyugvó társadalomban, ahol mindenki testvér. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyenlők is az emberek... Na azt már nem. Kasztok vannak, amelyekből kitörni nem lehet, esetleg csak lejjebb csúszni. Felkapaszkodni lehetetlen. Ennek a társadalomnak az élén a Főpap és az általa kiválasztott Tanács áll. Mindenkinek megvan a maga helye, mint azt már említettem, így a főhősünknek, Ervinnek is, a szeméttelep munkásnegyedében. Nem egy álommeló, de ebbe született bele.
A könyv elején éppen friss házas, egy felsőbb kasztból származó lányt, Szilvit vette el, aki a Főpap egyik tanácsadója. Egy ugyan a sok közül, de mégiscsak luxuskörülmények közül jött. Okoz is ez némi feszültséget a fiatal házasok között. De a történet elején még mindketten hisznek a rendszer működésében, még akkor is, ha látják annak hátulütőit. Ám Ervin szeme egy nap kinyílik, és ez olyan eseményeket indít el, amiknek nem lehet jó kimenetele.
Elkezd kételkedni a Főpap és a Tanács szándékaiban. A keze ügyébe akad egy papír, ami egészen furcsa dolgokat rejt, valamint megismerkedik egy "terrorszervezettel", és egy titokzatos alakkal, Csabával, aki olyan titkok tudója, amilyenekről Ervin és a társai nem is hallottak még. 


Többet nem mondanék, mert szeretném, hogy aki elolvassa, annak élmény maradjon a történet az ajánlóm után is. Ám mindenképpen készüljön fel durva jelenetekre. Az egyik nálam annyira kiverte a biztosítékot, hogy egy kicsit le kellett tennem a könyvet, mert nagyon megrázott lelkileg. De ez abszolút pozitívum a regényre nézve. Sikerült több helyen is meglepnie. Mire egy szál nagyjából lezárult, máris újabb izgalmas dolog vette kezdetét. Nem egy romantikus történet. De érzelmeket így is bőven közvetít.

Hihetetlen merészséggel feszeget bizonyos társadalmi problémákat az író! De szerencsére ezt olyan szépen a történetbe ágyazva teszi, hogy az nem szájbarágós, nem erőltetett. Mégis elgondolkodtat és összehasonlításra késztet a múltbeli és a mai magyarországi helyzettel kapcsolatban. És ez máris túlmutat az egyszerű magyar sci-fi műfaján. Legalábbis azokén, amiket eddig olvastam. Ez talán azért is van így, mert magyar neveket használ az író. 

Ezt elég bátor dolognak tartom, mivel az angol nevekhez és viszonylatokhoz szokott szememmel és gondolkodásommal a történet elején nem tudtam, mit várjak egy Ervintől vagy egy Csabától. De szerencsére ez a regény bebizonyította, hogy csak pár oldal kell hozzá egy igazán jól megírt izgalmas könyvből és máris el tudom képzelni, amint az egész világot kifordítja a négy sarkából pár magyar férfi és nő. 

Sokat gondolkodtam azon, hány szívet is adjak ennek a könyvnek, mivel nagyon közel áll ahhoz, hogy kedvenc legyen, ám a hibái miatt mégsem kapta meg. 
Talán mert elsőkönyves íróról van szó, a párbeszédek nem voltak valami meggyőzőek. Néhol nem voltak valósághűek, és ez kizökkentett a történetből. Illetve volt egy rész, amikor Ervin megismeri Évát, amin kissé kiakadtam. Minden olyan gyorsan történt annál a résznél. Még bennem sem ülepedtek le a dolgok és annyira felgyorsultak az események, amit már túlzásnak éreztem. 

Mégis mindent összevetve ez egy nagyon jó kis könyv, és tényleg nagyon várom már a folytatást. Remélem a második részben minden gyerekbetegségét kinövi és még jobb lesz, mint az első. 







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése