2015. április 29. | By: KE Katica

Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?

Hahó! A LOL könyvek varázsa kerestetik! Szegényke elveszett vagy elrabolták, egy biztos, a legutóbbi LOL könyvben már csak halvány árnyéka tűnik fel. Ha valaki esetleg belebotlana, akkor kérjük, hívja a következő számot: 0620.....
Viccet félretéve, a Mire jó a rosszfiú? kilóg a sorból és sajnos nem azért, mert olyan kiemelkedő lenne, épp ellenkezőleg. De a sok jó könyv, ami megelőzte, tartja még bennem a lelket, miszerint a következő jobb lesz.



Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?


Mi a közös Ashtonban és Lucában? 

A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a nehezen megszerzett népszerűsége érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimi tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól. 

Talán mégis van bennük valami közös…


Mit is mondhatnék a könyvről azon kívül, hogy nem tetszett? Az egyetlen pozitívum Luca, habár kétszer is tesz olyat, ami nem illik a karakteréhez. De lássuk, miről is szól a történet!


Ashton és Luca szomszédok. Tíz éves korukig a legjobb barátok voltak, de aztán meghalt Luca apja, és a fiú elfordult a lánytól, aki ezután kelletlenül, de kénytelen volt más barátok után nézni. A történet elején hét évvel azután vagyunk, hogy ez a barátság felbomlott. Ashton pompon lány, népszerű, kegyetlen, beképzelt, bunkó, aki mindenkit lenéz, köztük Lucat is. A fiú rocker, bár ez nem volt teljesen világos számomra, mert sokan a regényben emósnak hiszik, az emó meg a rocktól számomra nagyon, de nagyon távol esik. Jó-jó, tudom, hogy abból alakult ki, de akkor is érdekes volt ez itt  Maradjunk annyiban, hogy fura rocker a csávó. Annyit tudunk róla, hogy feketére festett a haja és a karjain tetkók vannak. Meg hogy van egy bandája és annak meg a barátainak él. De ő legalább szerethető. Lojális, kedves, akiket szeret, azok mellett kiáll, nem akar megfelelni senkinek, hacsak nem a halott apjának. 

Egyik nap Ashton és a barátnője Kance  akit, kövezzetek meg, de folyton Kancának olvastam, tudom, tudom, ez az én szegénységi bizonyítványom, de ez van , kipécézi a kissé túlsúlyos Ellyt, aki bejutott a pompon lányok közé, de mivel nem felel meg a menő lányok paramétereinek, hát megalázzák. Elvégre az milyen poén, és mitől mástól lennének menők a csajok, ha nem attól, hogy másokat aláznak, világos... Szóval Ashton épp Ellyre önti a kávéját és közli vele, hogy nincs helye a csapatában, amikor Luca közbelép, leordítja Ashton fejét, és átadja az ingét a pórul járt lánynak. Ezzel el is kezdődik a tánc...

Ashtont felelősségre vonják a tettéért, határozatlan időre kizárják a csapatból és délutánonként benn kell maradnia a suliban elzáráson. És ki árulta el, na vajon ki? Kanca, akarom mondani Kance, aki nem csak hogy letaszította a trónjáról a Méhkirálynőt, de még azt a pasit is elcsaklizta az orra elől, akibe évek óta szerelmes a lány. És hogy mit lép erre Ashton? Könyörög, jópofizik, helyezkedni próbál, hátha visszakerülhet a csúcsra. De a kisvárosi gimi hierarchikus rendje egyértelmű, kitaszítják maguk közül az immáron semmi hatalommal nem rendelkező lányt. 
Egy pillanatra sem száll magába, nem látja, hogy csak azt kapta, amit megérdemelt. Aki sekélyes, az hasonszőrű emberekkel veszi körül magát, és bizony nem várhatja, hogy egy nap ezek az emberek vele majd másként bánnak, mint amit a természetük diktál.  

Persze Luca és Ashton eközben kerülgetik egymást. A koreográfia nem valami eredeti, Ashton bunkó, Luca helyreteszi, majd csók, csók, csók. Erre mondaná az én V. barátnőm, hogy annyira tipikus és klisés, hogy az már fáj. Egyetértünk. Az egyetlen meglepő ebben a dologban, hogy ez egy LOL könyv, és ez eddig minőségi sztorit jelentett. EDDIG. :(
És ekkor jön a Klisé 3.0 verzió, Luca visszafesteti a haját az eredeti színével megegyezőre és lőn, a menők fogalmai szerint is jópasi lesz belőle. Itt speciel nem értettem a motivációját és a magyarázat, amit kaptam, nem stimmelt, de Lucának kevés hibája van a könyvben, ezért ezt elnéztem neki. Erre persze Ashton is felfigyel, és ki is használja. Átmegy Lucahoz és a nagy büdös semmit felajánlva, kicsit megzsarolva a fiút ráveszi, hogy játssza el mindenki előtt, hogy ők összejöttek. Logika a dologban nem sok van.

Na, hát ez a sztori eleje. A többit nem árulom el. Inkább lássuk mi minden volt még fura ebben a könyvben.

A problémáim ott kezdődnek, hogy Ashton az írónő szerint csak azért kegyetlen, mert menő akar lenni, és ezt várja el tőle a menő bagázs. Viszont azt gondolom, hogy ez nagyban jellem kérdése is. Kegyetlenkedni nem mindenki tud, ahhoz több kell a társadalmi nyomásnál, legalább is szerintem. Ráadásul nem is úgy írta le Komal Kant ezt a kegyetlenkedést és az összes többit sem, mintha Ashley közben olyan hű de nagyon rosszul érezte volna magát. Sőt, nagyon is céltudatosan viselkedett, elhatározta, hogy ő lesz a méhkirálynő és ennek érdekében bárkin keresztül trappolt. Aranyos karakter, nem igaz? És amivel a tetteit magyarázta, a lány múltja, illetve az anyjáé, ami árnyékot vet rá is nekem kevés volt ehhez, mint macisajtban a brummogás. 

Aztán ott vannak a módszerei, amikkel vissza akar kerülni a csúcsra, de ezt már az imént leírtam. Sehova sem vezet a dolog, olyan, mint amikor a kutya a saját farkát kergeti... Néha komolyan elgondolkodtam, hogyan lehet vonzó Luca számára? Értem én, hogy egykor sokat jelentett neki a lány, szinte már testvérként szerették egymást, és igen, ez előhozhat nosztalgikus érzéseket, amikből talán szerelem is születhet, de aztán ott vannak a tettek, amik nem táplálják ezt az érzést. A szerelemhez több kell, mint a közös múlt és a szép külső... 

Továbbá kicsit furcsán hatott, hogy immár hét éve tart a mosolyszünet a két főszereplő között, és most hirtelen az anyukák elkezdik erőltetni ezt a békülés dolgot. Az jutott eszembe, hé, a szereplők talán tudják, hogy valaki most kapcsolódik be a történetükbe, és ezért kezdenek el cselekedni? Mit csináltak vajon eddig? Azt senki ne mondja, hogy a két fiatal soha nem futott össze, hogy a köreik soha nem találkoztak... Hogy Ashton eddig Luca társaságában senkit nem inzultált... Fura volt na, ennyi a lényeg.

Aztán ott van a nagy fordulópont, ami nem volt az igazi, tekintve a lány későbbi viselkedését. Viszont legalább megható volt, bevallom, ott pár könnyem ki is csordult. Azt hiszem itt derengett fel számomra először, hogy ez egy LOL könyv. De sajnos ez csak pár oldalon át tartott, utána visszamentünk logikátlanba és sekélyesbe.

Tegnap miután végeztem a könyvvel utánanéztem Goodreadsen, és meglepetten láttam, hogy ez egy sorozat... Nem biztos, hogy kíváncsi vagyok a többi részére is, esetleg csak akkor, ha Hadieről és/vagy Eddieről szól. Persze két ilyen részt is találtam a sorozatban, de a közbeeső részek, ha ilyenek lesznek, mint ez, akkor szomorúan állapítom meg, hogy a lelkesedésem a LOL könyvek iránt itt, ennél az írónál és ennél a sorozatnál tört meg. :(

Persze a remény hal meg utoljára. A szívem szakad meg, amiért nem tudok jót vagy legalább jobbat írni erről a könyvről.

Csak és kizárólag a kicsi Blaze, Eddie és Luca miatt adok ennek a könyvnek 3 szívet. 






5 megjegyzés:

Szofianna írta...

Óóóó, én azt hittem, csak nekem volt ekkora csalódás ez a könyv!
Én a Segítség, Youtubesztár lettem! után olvastam, és hát, ahhoz viszonyítva pláne gyengének éreztem. Azért örülök, hogy nem nekem van ízlésficamom... Az egészben egyszerűen nem volt semmi extra, nem kötött le, nem faltam az oldalakat. Remélem, a többi LOL könyv majd kárpótol...
Sok puszi (mert az xoxo-t valahogy olyan furának érzem):
Szofianna

Molnár Katica írta...

Hát, akkor már kettőnknek van ízlésficamunk. :) Na jó, nem. Ez a könyv egyszerűen rossz. Örülök, hogy egyezik a véleményünk róla, ez engem is megerősít. :)
Eddig mindegyik LOL könyvet szerettem, de ez... kritikán aluli. Ugyanazt éreztem, amit te, nem kötött le. Végig vártam a csodát, de az nem jött el. Talán majd a következő jobb lesz, azért bízom a Móra Kiadóban!

Sarolta Rancsó írta...

én imádtam. Akit érdekelnek az okok jelezzen, sok mindenben nem értek egyett...

Füge Bíboros írta...

Án imádtam. A kedvenc eddigi Lol könyvem, pedig nem keveset olvastam már el!!

Molnár Katica írta...

Kedves Füge és Sarolta!
Örülök neki, hogy nektek tetszett ez a könyv, mert így kerek a világ! Én is olvastam mindet, de ez nem jött be. Van ilyen. :)
Köszönöm a hozzászólásotokat! Esetleg, ha van kedvetek írni róla, miért tetszett nektek, írjatok az email címemre, egyeztetünk, és ellenvéleményként megjelenhet a blogomon a véleményetek egy blogbejegyzésben.

Megjegyzés küldése