2015. április 26. | By: KE Katica

Grady Hendrix - Horrorstör - A rémület bútoráruháza

A Horrorstör horrorparódiaként definiálja önmagát, pedig horrornak gyenge, a paródiához meg nem sok köze van, ha engem kérdeztek. Nem fogalmaz szarkasztikusan, nem sarkít, és nem is kelt feszültséget. Egyszerűen csak közöl, de hogy ez jó-e, vagy sem, azt ki-ki döntse el maga. Számomra egy egyszerű történetnél nem több, amit őszintén sajnálok, mert az alapötletből sokkal jobb történetet is ki lehetett volna hozni.

A szerkesztés viszont mindent visz! Egyedi, katalógust idéző, látványos és ötletes!



Grady Hendrix - Horrorstör - A rémület bútoráruháza


Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházban. A munkatársak reggelente megrongált Kjërring könyvespolcokra, törött Glans vizespoharakra, és szétvert Liripip gardróbokra bukkannak. A bevétel mélyponton, a biztonsági kamerák felvételein nem látni semmit, az üzletvezetőkön pedig kezd elhatalmasodni a pánik. 
Három alkalmazott önszántából kilenc órás, napnyugtától hajnalig tartó műszakot vállal, hogy a rejtély végére járjon. Ám éjjeli őrjáratuk során a Bemutatótér különös jelenései és zajai közepette minden képzeletet felülmúló borzalmakkal kell szembenézniük. 
Grady Hendrix korábban olyan lapoknak írt, mint a Variety, a Slate, a New York Post, a Playboy, a Village Voice, a Strange Horizons, valamint szerepelt a The Mad Scientist’s Guide to World Domination című antológiában is. Hosszú éveken át telefonos ügyeletesként dolgozott egy parapszichológiai kutatóintézetnél. Jelenleg a manhattani Orsk munkatársa.


Nem erre számítottam... Nem bántam meg, hogy elolvastam, de a fülszöveg alapján más jellegű történet jelent meg lelki szemeim előtt. 

A 24 éves Amy a clevelandi Orsk bútoráruházban dolgozik, ami nem épp álmai állása. Véleménye szerint kétféle munka létezik, az álló, amiből épp csak meg tud élni az ember hónapról hónapra, és az ülő, ami már rendes fizetést jelent. Ő az előbbi kategóriába tartozik. Nagy bajban van, mivel a nyakába szakadt a diákhitel visszafizetése és a lakbérével is el van maradva, ami miatt a lakótársai úgy döntöttek, ha 24 órán belül nem rendezi feléjük az adósságát, akkor az utcára teszik. És ha ez nem lenne elég, a főnöke is pikkel rá, pedig szüksége van az állására még egy darabig, hamarosan ugyanis elbírálják a kérelmét, miszerint egy másik áruházba szeretné áthelyeztetni magát. Így indul neki a napnak és a munkának. De az nem jól indul. 

Az üzemi bejárat kártyaleolvasója elromlott, így a főbejáraton kellett bemennie az áruházba a személyzetnek, és így egyből lőttek is Amy azon terveinek, hogy láthatatlan marad a főnöke, Basil előtt. Ott azonnal szembesült a következő problémával, a mozgólépcső, ami emberemlékezet óta csak felfelé mozgott, most az ellenkező irányba ment. És itt még nem értek véget a furcsaságok. Az egyik kanapén találtak egy foltot, ami borzalmas bűzt árasztott magából, és mindenütt üvegszilánkok borították a büfé padlóját. És a nap még csak most kezdődött el.

Basil hamarosan hívatja a lányt, ami semmi jót nem jelenthet, Amy meg van róla győződve, hogy most kirúgják, ám kellemes meglepetésben lesz része. Az üzletvezető-helyettes csupán arra kéri őt és az áruház egyik legmegbízhatóbb munkatársát Ruth Annet, hogy maradjanak benn vele éjszakára, természetesen dupla fizetésért, hogy a végére járjanak a dolgoknak. Persze azonnal adódik a kérdés, miért éppen két nőt kér meg erre, és miért nem a rendőrséget hívja azonnal? Basil értesítette már a felettesét a helyzetről, ami immár hat hete fennáll, vagyis, hogy rendszeresen valaki megrongálja az áruház berendezését, és a Területi Bizottság másnap jön lecsekkolni a helyet. A férfi nem akar kudarcot vallani, ezért még a bizottság megérkezése előtt szeretne a dolog végére járni. Próbálkozott a férfi munkatársaknál is, de így vagy úgy egyik sem tudta vállalni az éjszakai külön műszakot.
Így aztán a két nő vállalja a feladatot, mivel nekik nincs senkijük,a kihez hazamehetnének. Az éjszaka azonban nem kis meglepetéseket tartogat a számukra.

Ezek után körülbelül a könyv feléig nem történik semmi érdemleges, csupán pár karcolást találnak a mosdó falán, két munkatársuk, Trinity és Matt, akik szellemvadászi karriert dédelgetnek, beoson a munkaidő után, hogy felvételeket készítsenek a paranormális tevékenységekről. Ennyi. Már-már kezd vakvágányra futni a dolog, amikor... Amikor végre történik néhány valóban horrorba illő dolog. De még mindig kérdem én, hol itt a paródia? Vagy csak viccel az író ezzel az elején? (Akkor nekem nem jött át, ez van.) Na, mindegy, ezen már továbbléptem.

A történet egyetlen nap és éjszaka történéseit mutatja be. Ezalatt sok ostoba döntésnek lehetünk a szemtanúi, a legtöbbtől a falba tudtam volna verni a fejem. Basil és Amy is sík hülyén viselkednek legtöbbször. Szívesen leírnám ezeket a döntéseket, de azzal elrontanám az élményt, mivel spoilermentesen nem tudnám felvázolni ezeket. Annyi a lényeg, hogy Basil szerint, ha segítséget is hívhatsz, nehogy megtedd, mert bár lehetetlen dolgok történnek veled, mindenre van racionális magyarázat és mindent meg tudsz oldani, ha  és most nagyon figyelj  elvégezted az Orsk vezetők számára tartott értékesítői krízismenedzsment kurzusát. És Amy szerint, ha megmenekülhetnél és segítséget hívhatnál, nehogy megtedd, mert odabenn számítanak rád, és így csak elmenekülnél a problémák elől, az pedig nem helyes, mert eddig is mindig ezt tette.

Az egészben a paranormális háttér tetszett a legjobban. Logikus volt és nagyon, de nagyon beteg. Bár arra könnyedén rá lehetett jönni, hogy ki vagy mi (igen, direkt próbálok meg rejtélyes lenni) áll a dolgok hátterében, már jóval azelőtt, hogy a főhősök rádöbbennének. És ennek a valakinek vagy a valaminek nagyon hathatós módszerei voltak arra, hogy könnyedén az uralma alá hajtson bárkit. A vezeklők elég durván néztek ki, és durva dolgokat tettek. Ennek ellenére, nem tudom, miért, de nem érte el nálam azt, hogy rettegjek, pedig annyira szerettem volna.
A vége hagy kérdéseket maga után, nem is keveset. Folytatásért kiáltana ez a könyv, de kicsit visszatartja a kíváncsiságomat a tény, hogy a könyv első fele unalmas volt. Illetve, hogy lehet-e jól tovább fokozni a végén lévő feszültséget? 

S bár nem szoktam a fordításokat kritizálni, mert pontosan tudom, milyen nagy munka lefordítani bármit szépen, magyarosan, de akkor is kikívánkozik belőlem: nincs olyan szó, hogy "leltárazás", azt leltározásnak hívják. Lehet, hogy másnak ez fel sem tűnik, de engem zavart.

Mivel az elborzadásnál erősebb reakciót sehol sem tudott kiváltani belőlem a könyv, ezért fájó szívvel csak 4 szívre értékelem.







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése