2014. december 18. | By: Ladybird

12. nap – A könyv, amit valaha szerettem, de már nem




Ez az a könyv, aminek szerintem minden paranormális rajongó nagyon sokat köszönhet. Új korszakot indított a könyvírásban. Emlékszem mennyire vártam minden egyes részét. Hogy mennyire szerettem nézegetni a belőle készülő film plakátját annak ellenére, hogy a szereplők kicsit sem hasonlítottak arra, ahogyan a könyv alapján elképzeltem őket. Ennek ellenére imádtam, izgultam, vártam, a falat kapartam és rajongtam érte. És ezzel nem voltam egyedül.
A mai napig számos fanfic írót ihlet meg, sőt rengeteget közülük ki is adnak Amerikában.

Sajnálom, hogy oda lett a varázsa. Szalmaláng szerelem volt ez részemről, hamar fellobbant, de épp ilyen gyorsan el is hamvadt. Mélyebben megvizsgálva túl sok volt benne a logikátlanság, a szerelem ereje is irracionális volt. Azóta az írók is jobban odafigyelnek erre. Szóval akármennyire is szerettem, mára már elmúlt. 

Ez a sorozat az Alkonyat.










2 megjegyzés:

Viki írta...

Ezzel a sorozattal én is így jártam. Nem is azt mondanám, hogy már nem szeretem, mert amikor újra a kezembe kerül egy-egy kötete, felelevenednek a kedves érzések, amelyeket akkor éreztem, mikor olvastam. Inkább úgy érzem, most már tisztábban látom, a hibáit, a hiányosságait, a bakikat, és nem csak hagyom, hogy a történet magával ragadjon.Olyan ez, mint amikor elcsendesül a lángolás, és helyébe az elfogadás lép.

Ladybird írta...

Tök jó a példa, amit használtál. Épp mint egy házasságban, az ember érzései elszelídülnek. :)

Megjegyzés küldése