Könyvfesztivál - szerzeményeim

Évek óta állandó látogató vagyok a Könyvfesztiválon, volt olyan év, amikor minden napján kint voltam valamiért. Ám tavaly egyáltalán nem jutottam el. Idén pedig több okból is furcsán alakult számomra a Könyvfesztivál. 

Először is ami az új megjelenéseket illeti, teljesen lemaradtam. Belnis próbált egy kicsit felzárkóztatni, de nem igazán jött össze. Két böfi és három fogzás okozta sírás között ugyan igyekeztem befogadni mindazt, amit írt, de nem volt az igazi. Ennek ellenére úgy terveztem, hogy majd odakinn szemezgetek, és néhány szépséget magamnak is beszerzek. De egy olyan gyerkőccel, aki annyira örül az embereknek, hogy folyamatosan kurjongat és majd kiugrik a babakocsiból, nehéz közel kerülni a standokhoz. De ez nem baj, majd online megoldom a dolgot.
Így aztán viszonylag hamar átnyargaltunk a Gyermek(B)irodalom felé, ahol aztán belevetettük magunkat rendesen a sűrűjébe. Itt már nem is próbálkoztunk a babakocsival, kivettem a gyereket és így járkáltunk körbe-körbe. Ugyanis mindenképpen szerettem volna neki venni ezt-azt. És őszintén, olyan széles volt a kínálat, hogy nehéz volt csak emellett a néhány könyv mellett dönteni, de egyelőre nem volt értelme többet venni. Így is olyan lelkes voltam, amikor megszületett, hogy egy rakat könyvet rendeltem neki, szóval kb. 2 éves koráig bőven lesz mit mesélni neki. Bár azt hiszem, egy könyvmoly gyerekének nem lehet elég könyve.

Ha a szerzeményeimre néztek, nyilván feltűnik, hogy nem mindegyik való egy hat hónapos baba kezébe, és igazatok is van, viszont arra gondoltam, ha már egyszer eljutottunk a Könyvfesztiválra, akkor bespájzolunk néhány hónapra előre. Ez a játékoknál is bejött.

Ami jeleneg aktuális lehet a számára, az a középső szekció. A Hová bújtál könyvek imádnivalóak! Miután kézbe vettem, képtelen voltam ott hagyni őket. Igényes rajzok, ötletes kivitelezés, és ami még egy kis pluszt jelent, érdemes megtapizni is a lapokat. A kisfiam az első pillanattól kezdve imádta!  Szereti a részletgazdag könyveket. És ez a két kiadvány tökéletes arra, hogy a kiselefánt és a kisróka keresésén túl, más állatokkal is megismerkedhessen. A két könyv mellé járt még egy doboz zsírkréta is ajándékba, ami nekünk egyelőre kissé korai, de maga a gesztus jólesett. 

Aztán ott vannak még a lapozók. A képre csak az egyik került fel, mert a Színek című kiadvány sajna nem ment át a babateszten. Miután végigmutogattam neki a képeket, a kezébe is adtam, gondolván, nem lesz semmi baja, ha egy kicsit megcsócsálja. Rosszul gondoltam... Nem minden könyvet adok a kezébe, de ez egy kimondottan kicsiknek szánt könyvecske, így eszembe sem jutott óvni tőle. Egy szem fogacskája van, az is épphogy csak kibújt, de azzal sikerült kihasítania a borítón látható képből egy darabot. :) Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lapozgatjuk majd ezután, hiszen ettől függetlenül értékes könyvnek tartom, arra tökéletes, hogy megismerje a színeket, csak kicsit csalódtam benne.
A másik a Tűzoltóautók, ami már egy masszívabb könyv. És amellett, hogy bemutatja, melyik kocsi mire jó, további lehetőségeket is rejt magában. Én például újabb és újabb történeteket szövögetek a képekhez. Eddig erre még nem volt panasz. 

Aztán ott vannak még a Bibliák, amik szerintem mindig jól jönnek. Hamarosan itt a keresztelő, és különben is hiszek Istenben, így fontos számomra, hogy a bibliai történeteket megismerje. A Nekem is van Bibliám egy lapozgató, leegyszerűsített történetekkel. Valójában csak a képek miatt vettem meg. Arra tökéletes, hogy miközben mesélek neki elnézegesse és megrágicsálja. Ellenben az első Bibliám egy kicsit már komolyabb, a későbbiekben is jól jön majd. Mindkettő csodaszép képekkel illusztrált. És ami pluszt jelent, itt is kaptunk mellé egy ajándékot, egy nagyon szép falinaptárat.

És ezzel el is érkeztünk a két komolyabb könyvhöz. Az Ismerd meg az afrikai állatok hangját kihagyhatatlannak bizonyult számunkra. Már elég régóta mutogatom neki az állatokat és utánzom a hangjukat. Ilyenkor nagyokat nevet. Így amikor hazaértünk ezzel a csodakönyvvel, és először megmutattam neki, nem győzött csápolni a kezével, ami vagy annak a jele, hogy 'hahó, az anyám, fenevadakat mutogat nekem, valaki mentsen meg'! Vagy annak, hogy tetszik neki. Én az utóbbira szavazok! Egyelőre az elefánt hangja bűvöli el a leginkább. De nem is csoda, mert azt igencsak bénán utánoztam. Szóval most a képeket nézegetjük és a hangjukat hallgatjuk, aztán, ha a könyv túléli a következő éveket, a benne rejlő információk miatt időtálló kiadvány lehet.

Az utolsó szerzeményünk pedig egy igazi különlegesség. Amikor először megláttam a Könyvfesztiválon, nem is tudtam, mit kezdjek vele. Aztán közelebbről is megnéztem, és úgy döntöttem, ezt kipróbáljuk. Vannak fenntartásaim vele kapcsolatban, de majd meglátjuk. Az egyetlen, amit biztosan nem fogok belőle használni, azok a kártyák írott felei. Nem vagyok híve a szóképes olvasásnak, láttam mekkora kárt okozott, amikor így tanították olvasni a gyerekeket. Egy-egy rag felismerése komoly problémát okozott. Meg aztán egy éppen csak beszélni tanuló gyerkőcnek minek ilyesmi? De a mondókákat, énekeket, játékokat és a mesét biztosan hamarosan elkezdem Mátéval, mert azokat eddig is imádta. Ha pedig nem jön be a dolog, akkor a külföldön élő barátnőim egyike megkapja majd, mert azt hiszem, nekik vaódi segítség lesz, amikor a gyermekük beszélni kezd. (Később egyébként úgy tervezem, hogy erről részletesebben is írok majd.)

Ez minden, amit vettünk, persze hoztam haza néhány ingyen elhozható könyvjelzőt is, de azokat most nem fotóztam le. Ha van kedvetek, mondjátok el, ti mi mindent vettetek a Könyvfesztiválon.