Peter V. Brett – A Nagy Bazár – Brayan Aranya és más történetek

...avagy hogyan lettem egy napra supervisor

Igazi vérbeli Démon-ciklus rajongóként nem is volt kétséges, hogy el akarom-e olvasni ezt a novelláskötetet, de meg kell, hogy mondjam, voltak vele kapcsolatban félelmeim. Ám még a kötet kézbe vétele előtt sikerült ezeket eloszlatni, hogy hogyan? Mindjárt elregélem.

Peter V. Brett – A Nagy Bazár – Brayan Aranya és más történetek

Az emberiség kis híján kihalt, miután háromszáz éve éhes démonok támadásainak van kitéve. Maroknyi bátor fullajtár merészkedik csak ki az éjszakába, hogy védelmező rovásaik mögött keresve menedéket megőrizzék az összeköttetést az egyre elszigeteltebb települések között. Bálás Arlen bármire hajlandó és bárhová elutazik, hogy megmenthesse a világot. Talán Abban, aki a legkülönfélébb árukkal kereskedik a kráziai nagy bazárban, a segítségére lehet. 
A Brayan Aranyába tett út lehetőséget kínál Arlennek, hogy végleg megszabaduljon a Félkarútól – feltéve, hogy hajlandó kockára tenni az életét… 

A 17 éves Bálás Arlen felölti új páncélját, majd még inasként első útjára indul egy gyakorlott fullajtárral. Az eredeti tervek szerint egyetlen éjszakát kell a szabad ég alatt töltenie, ehelyett azonban egy hófödte hegyoldalon találja magát. Veszélyes szállítmánnyal igyekszik Brayan gróf aranybányájába, a hercegség egyik legtávolabbi pontjára, miközben Egykarú, a hatalmas kődémon, továbbra is a nyomában van.

Én és a könyv:

Zelei Róbert
A kép forrása a moly.hu

Az egész úgy kezdődött, hogy a molyon összefutottam az eddigi kötetek fordítójával, Zelei Róberttel, aki elmesélte, hogy fordítóváltás történt a Könyvmolyképzőnél, őt levették a sorozatról, és a helyére Kamper Gergely lépett. Bár hallottam már Gergely munkásságáról, ráadásul csak csupa jót, de attól még összeszorult a szívem. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én ki nem állhatom a fordítóváltást egy sorozat esetében. Mivel két különböző személyiség egészen másként nyúl egy-egy könyvhöz, és ha nem elég óvatosak, akkor oda az egésznek a hangulata. A megszokás pedig nagy úr, és ha már megszoktam egy nagyon-nagyon jó fordítást, akkor egy ilyen akár teljesen haza is vághatja az élményt. Már-már azon gondolkodtam, mindegy milyen nehéz lehet a nyelvezete, én bizony angolul folytatom a sorozatot. De mivel nem vagyok egy csöndben ülő és tűrő alkat, hát azt gondoltam, molyon is megosztom a véleményem, és elmondom, bizony méltatlannak találom ezt a bánásmódot mind a fordítóval, mind a kedvenc sorozatommal szemben. 

Persze nem eszik olyan forrón a kását! Ugyanis hamarosan Katona Ildikó, a Könyvmolyképző vezetője is felfigyelt a kifakadásokra, és igyekezett azonnal megnyugtatni a kedélyeket. Részemről ez a próbálkozása sikertelen volt, mivel már a feltöltött fülszövegben is akadtak hibák, így nem adtam fel, leírtam újra a véleményem. Ennek következményeként egy levél várt hamarosan a molyon a kiadó vezetőjétől. Mondanom sem kell, fogalmam sem volt arról, mire számíthatok... Vajon most letolás jön, amiért szítom a feszültséget, vagy megkérnek, hogy töröljem a hozzászólásomat? 

Szerencsére, kiderült, hogy a kiadó ennél sokkal profibban kezeli a dolgot, ugyanis felkérést kaptam, hogy supervisorként még a megjelenés előtt ellenőrizzem a fordítást, hogy minden benne szereplő kifejezés illeszkedik-e az előző részekben megjelentekhez. Egy ilyen ajánlatnak pedig ugyan ki tudna ellenállni? Hát én nem tudtam! Hogy a kedvenc sorozatomhoz írt novelláskötetet még a nyomdába kerülés előtt elolvashatom, átnézhetem, és ezzel segíthetem a megjelenését és a minőségét, szerintem ez minden könyvmoly álma! Naná, hogy vállaltam! Ezt nevezem én profizmusnak a kiadó részéről, a konfliktuskezelés iskolapéldája!

Kamper Gergely
A kép forrása a moly.hu

Nagyon hamar meg is érkezett a szöveg, én pedig jó könyvmolyhoz illően még aznap délután kritikus szemmel végig olvastam az egészet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a Brayan Aranyát kaptam meg, de már ez is felülmúlta a várakozásaimat. Jó néhány javaslatot tettem a szöveg átírására, néhány komolyabb volt, de a legtöbb inkább csak egy kis finomításra vonatkozott, mivel Kamper Gergely kitűnő munkát végzett! Sikerült teljesen lenyűgöznie, ugyanis nagyon jól megfogta a sorozat hangulatát, és ugyanazt az élményt kaptam, amit már megszoktam az előző fordítótól.

Ám a valódi döbbenet csak azután ért, hogy karácsony előtt pár nappal kézhez kaptam a könyvet, ugyanis a legtöbb javaslatomat elfogadta a kiadó, és az alapján átdolgozták a szöveget! Persze volt olyan is, amit nem, de cseppet sem bánom, mivel így is fantasztikus lett ez a novelláskötet! Meg aztán, hát, akármennyire is igyekeztem, azért mégis csak laikusként véleményeztem a könyvet, a profik pedig sokkal jobban értenek ehhez. A Könyvmolyképző pedig bebizonyította nekem, hogy nem a semmiért vannak a magyar kiadók ranglétráján a legfelső szinten. Ami azért is nagy dolog, mert nem tartoztak éppen a kedvenc kiadóim közé, ugyanis a legtöbb NA/YA könyvükből, én úgy érzem, már kinőttem, persze azért mindig akad egy-egy igazi gyöngyszem a kínálatukban, ezt nem tagadhatom. Viszont most a profizmusukkal levettek a lábamról! És nem csak ezzel a supervisori felkéréssel, hanem azzal is, ahogyan a kiadó vezető velem kommunikált. Nyoma sem volt annak a sok esetben lenéző hangnemnek, amit mostanában sokan megengednek maguknak a kiadók részéről, sőt, azt kell, hogy mondjam, meleg, baráti hangot ütött meg velem szemben, amitől azt éreztem, hogy egy csónakban evezünk! És ennél többet már valóban nem kívánhat magának egy könyves blogger!

Ezután a kitérő után pedig beszéljünk magáról a könyvről is:

Ami nem látszik a feltöltött borítóképen az az, hogy egyrészt a betűk dombornyomottak, ami miatt imádom tapizni, másrészt pedig csodálatos rovások csillannak meg rajta, ez pedig már azelőtt hozzátesz az élményhez, hogy egyáltalán kinyitnám a könyvet.

Aztán ami még hatalmas plusz, hogy minden egyes szösszenet előtt elolvashatjuk a szerző személyes kis sorait, amik megmagyarázzák, miért is maradtak bizonyos jelenetek a történetből, vagy éppen hogy minek az apropóján írta meg a novellákat. Peter V. Brett eddig is lenyűgözött a történetével, de most, hogy bepillanthattam a személyes gondolataiba is, még nagyobb rajongója lettem! 

A novellák ugyan nem sokat tesznek hozzá az eddigiekhez, de azért nagyon jó volt egy kicsit visszatérni abba a világba, amikor Arlen még csak tanonc volt. Nem is beszélve arról, hogy egy újabb démon fajt ismerhetünk meg a Brayan Aranyából, a hódémont. Arlen pedig, természetesen, újra csak hozza saját magát, hiszen ebben a történetben is bátor, vakmerő és becsületes. Igen, jól látjátok, odavagyok Arlenért, de ez az első részről írt értékelésemből is jól kitűnt szerintem.
A Nagy Bazárban pedig egy jelentős részt megelőző jelentet kapunk, méghozzá Abban szemszögéből. Többet erről azért nem szeretnék elmesélni, mert spoileres lehet az első rész végére nézve. Azt azonban elmondhatom, hogy nagyon tetszett nekem, már csak azért is, mert Abbant nagyon megszerettem.

És akkor szót kell még ejtenünk a címben említett "más történetekről" is! A két novella mellett, kapunk két kimaradt jelenetet is. Az egyiket az író az első rész Prológusának szánta, ám szerkesztői kérésre végül nem került bele. Ebből a kis szösszenetből jól kitűnik Arlen kalandvágyó éne, ami már egészen kisgyermekkorában is a sajátja volt. 
A másik kimaradt jelenet Leesharól szól, és hogy őszinte legyek, én imádtam, így tökéletesen megértettem, miért is írta azt az író, hogy ez az ő egyik kedvenc kimaradt jelenete! 

Aztán kapunk még néhány érdekességet, egy Kráziai szótárat, ami ugyan a második rész végén is megtalálható, de akik csak az első részt olvasták, vagy csak a novelláskötetet, azoknak ez is jól jöhet, hiszen pár fogalom és elnevezés kap itt magyarázatot. 

És akkor elérkeztünk az én személyes kedvencemhez, a Rovások Grimoárjához! Amikor megláttam, dilis kis csitriként ugráltam örömömben, ami tekintve, hogy a harmincas éveimet taposom, hát, hogy is mondjam, nem éppen hozzám méltó viselkedés. De sebaj, ezt nem lehetett visszafogottan lereagálni, ugyanis amíg a Rovásembert olvastam, majd pedig A sivatag lándzsáját, folyton az járt a fejemben, hogy vajon hogyan is nézhet ki egy-egy megemlített rovás. Jó, jó, tudom, hogy eddig is kaptunk a fejezetek elején egyet-egyet, de az nekem nem volt elég, ahogyan a részletes leírások sem. És akkor most itt van ez! És nem csak rajzokat kapunk, hanem leírásokat is mellé! Ezt a részét egyenesen imádtam ennek a kötetnek!

Mindent összevetve, sikerült elvarázsolnia, és olyan pluszt kaptam tőle, ami csak még jobban elmélyítette a már megélt élményt! Ha esetleg benned is lennének kételyek azt illetően, hogy érdemes-e megvenni ezt is a sorozat mellé, akkor engedd meg, hogy minden kétségedet eloszlassam, mert igenis érdemes! A sorozat rajongóinak igazi csemege lehet, azoknak pedig, akiknek eddig még nem volt szerencséjük hozzá, garantáltan meghozza a kedvüket!

A felkérést és a könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!