Alexandra W. Müller – Függőségben 1.

Mia értékelése

Alexandra W. Müller – Függőségben 1.

A Bookline ekönyv toplisáját hosszú ideig vezető 7 év után című romantikus regénysorozat szerzőjének új könyve. 

Összességében egy egyszerű, de bájos történet. Nem mondom, hogy nincsenek benne klisék, vagy bejáratott fordulatok, de egy borongós, téli estére, vagy nyári, tóparti olvasmánynak tökéletesen megfelel. Nem bonyolult, sőt, kiszámítható, de mégis élvezettel olvasható. Igazán üdítő olvasmány! Miközben olvastam nem az jutott eszembe, hogy „igen, ez várható volt, kár, hogy nem eredetibb”, hanem az, hogy „igen, igazam volt, ezt vártam, jaj de jó” és ez mindenképp pozitív.

A történetről

A St. Andrew’s középiskola jó hírű focicsapatának egyik mérkőzésén indul a történet. Az egyik pályán a fiúk játszanak tétmeccset, a másik pályán a lányok gyakorolják a büntetőt. Az egyik ilyen büntetőrúgás során Alexis fejen találja labdával az ifjú titánt, Nathanielt, aki elájul.

Kíváncsiságtól hajtva és bűnbocsánatért esedezve bemegy a kórházba meglátogatni, ott azonban csak rokonokat engednek be a fiúhoz, ezért azt hazudja, hogy az unokatestvére, és hogy a későbbi, esetleges lebukást elkerülje, más néven mutatkozik be. Végül bejut, és nagy zavarában bocsánatot kér tettéért, amiért persze nem haragudott rá senki. Jól elbeszélgetnek egymással, amelyet a vizitre érkező orvos szakít meg.

Ezután néhány napig nem találkoznak, de Nathaniel keresi a lányt az iskolában, és elhívja a következő meccsükre, és egy vacsorára.

A randevú a lehető legjobban alakul, és amikor a lány felszáll a buszra, a fiú megígéri neki, hogy írni fog, mivel hamarosan elköltöznek. De nem ír. Legalábbis Alexis nem kap egyetlen sort sem.

4 év telik el a következő találkozásig. Amikor is a fiú már egy jó nevű csapat focistája, a lány pedig orvostanhallgató, és focirajongó. Kap egy VIP jegyet a húgától az említett focicsapat egyik meccsére, ahol természetesen találkozik Nathaniellel. A meccs után a VIP vendégek számára fenntartott lounge-ban elkerülhetetlenné válik a múlttal való szembenézés, és a 4 évvel azelőtti félreértés tisztázása.

A véleményem

Nathaniel

Rögtön az elején egy viszonylag részletes leírással kezdődik, ahol részletesen kitér a főszereplők hátterére, családi környezetére, problémás szülőkre, és a miértekre. Miért vannak most épp ott, ahol, miért olyanok, amilyenek. Nekem ez is tetszett, mert így legalább teljes egészében a történet folyamára tudtam figyelni, nem kellett még a csöpögtetett információkat is összerakosgatnom. Emiatt mondjuk, nem lehet egy bonyolult regénynek nevezni. Kimondottan élveztem azt a részt, ahol elmesélte, milyen nehezen esett teherbe Nathaniel édesanyja, és amikor végre sikerült, mennyire nem vett tudomást a babáról, mert nem akarta sokadik alkalommal újra átélni a vágyott baba elveszítését. Abszolút kézzelfoghatóvá tette a dolgot, és én személy szerint megsajnáltam, és teljesen meg tudtam érteni, hogy miért rajongott annyira az egy szem fiáért.

A regény a mostanában olyannyira divatos E/1 helyett E/3-ban íródott, és váltott nézőpontot kaptunk. Ez kimondottan tetszett, egyáltalán nem volt zavaró, ettől vált gördülékennyé, és mégis változatossá. Olyan volt, mint amikor az ember néz egy filmet, és a kamera hol az egyik, hol a másik szereplő arcát mutatja beszélgetés közben. 

A karaktereket tekintve, külsőre nagyon szépek, és nincsenek vele tisztában, vagy legalábbis nem érdekli őket. Ez kicsit sablonos volt, gyakran lehet ilyenekkel találkozni, és sajnos nem nagyon életszerű a dolog. Aki szép, az általában tudja is magáról, és foglalkozik is vele.

Belsőt tekintve sem túl bonyolultak. Mindketten határozott, céltudatos, de emellett kedves, rendes gyerekek. Azt gondolom, hogy akiknek ennyire problémás a családjuk, talán kicsivel nehezebb természetűek. Egy olyan családban felnőni, ahol csupán fizikailag van jelen a két szülő, érzelmileg viszont csak egy, az mindenképp nyomot hagy a gyerek lelkében. A látszattal ellentétben ez is egyfajta csonka családnak nevezhető. Pont ezért, vagy pont ennek ellenére a felnőttek jelenléte nem igazán érezhető. Azt megtudjuk, hogy Nathanielnek nagyon szoros a kapcsolata műfordító édesanyjával, és sokat költöznek a nehéz természetű attasé apa miatt. Ezért jár a történet idején a St. Andrew’s-ba és ezért költöznek tovább.
Alexis oldalán sem nagyon aktív a szülői jelenlét. Ott az anyuka nehéz természetű, depressziós, és az apa az, aki jó kedélyű. Ők anyuka miatt költöznek.

Igazán szoros kapcsolata a húgával van, Veronic-kal, aki veleszületett izomsorvadásos betegségben szenved, és aki miatt orvos akar lenni. Rajongásig szereti egymást a két lány, és ez szépen ki is rajzolódott. A történet elején Nathaniel 18, Alexis 17 éves. Szükségük van még irányításra, terelgetésre, akármennyire is céltudatosak. Ezt kicsit hiányoltam. Nathanielnél volt egyszer ilyen.

Alexis

A baleset, amivel az egész kezdődik nagyon is életszerű, hihető. Jól, és viccesen írta meg az írónő. A kórházban lejátszódó rész is életszerű, sőt a félreértés is. Tulajdonképpen maga a sztori valószerűnek mondható. Még az is hihető, hogy akármilyen határozott, erős jellemű emberről beszélünk, ha azzal kerül szembe, aki tetszik neki, vagy akitől remél, vagy remélt valaha valamit, akkor elpárolog ez a határozottság, és helyét a kétely és bizonytalanság veszi át. Egy egyszerű félreértés, és mégis hihető, hiszen a való életben is sokszor ilyen csekélységeken csúszunk el. Ugyan kivel ne fordult volna még elő, hogy ott áll a rajongásig csodált álompasi előtt, remegő térdekkel, és szeretne valami nagyon okosat, de vicceset mondani, és nem jön össze?

És anélkül, hogy szándékomban állna lelőni a poént, talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy lesz folytatás. Kis kedvcsinálóként az utolsó mondatok egyikéből idézem Nathaniel elhatározását: 

„Vadász volt, aki az erdő legnemesebb vadjának becserkészését tűzte ki céljául.”

Ilyen zárás után kíváncsian várom, hogyan cserkészi be? Tőlem ezért négy szívecskét kap.