Jennifer A. Nielsen – Hatalom-trilógia 1. – A hamis herceg

Éredekes fantasy, aminek a főszereplőjét nagyon eltalálták, és azt hiszem, ez a legnagyobb pozitívuma. Sajnos a történet számomra kissé kiszámítható volt, elég hamar rájöttem, mi lesz a végkifejlet és ez sokat rontott az élményen. 

Jennifer A. Nielsen – Hatalom-trilógia 1. – A hamis herceg

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. 
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. 
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. 
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. 
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót

A Book Bloggers' Challenge kapcsán olvastam. Bea, a Könyvvilág bloggerinája választotta nekem, amit ezúton is köszönök neki. Ez egy új kezdeményezés, amolyan közös blogolgatás, amelyben a résztvevő bloggerek egymásnak választanak olvasnivalót. Ez immár a második kör, amiben részt veszek.




A történet elég izgalmasan indul, ugyanis Sage-et, az árva fiút épp üldözik, amiért ellopott a hentestől egy szép nagy pecsenyét. A fiú gyors és furfangos, nem először teszi ezt, ám nagyon úgy tűnik, hogy utoljára, mivel még aznap eladja őt szolgálónak az árvaház igazgatónője. A király egyik helytartója, Conner Mester lesz a gazdája, aki valami titokzatos dolgot tervez vele és másik három árvával. 
Bár Sage már az első nap elhatározza, nem élvezi sokáig Conner vendégszeretetét, mégis maradásra kényszerül. Hamarosan felfedi előttük a helytartó a tervet: egyiküket a négy éve eltűnt Jaron herceg helyére ülteti, hogy megmenthesse az országot a háborútól.  
Sage szabadlélek, nem igazán szeretne herceg lenni, ám Conner emberei egyértelművé teszik számára, hogy csak holtan szállhat ki a buliból. 
Elkezdődik hát a két hetes kiképzés, amely során elsajátíthatják mindazt, ami meggyőzheti a többi helytartót arról, hogy az elveszett Jaron herceg tért vissza. Sage közben nem csak a szabadság utáni vágyával, hanem a lelkiismeretével is szembekerül. Végül elhatározza, akit csak lehet megment Conner karmaiból, ám ehhez a helytartónak és csatlósainak is lesz egy-két szavuk.

Bár kimondottan a fiatalabb korosztálynak szól ez a könyv, azért nem egy leányregény. Van benne erőszak bőven, annak ellenére, hogy maga a történet meglehetősen meseszerű. Nagy meglepetéseket ugyan nem okoz, de kellemesen elszórakoztat. Ez pedig nagyban köszönhető Sage karakterének. Meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszett az alig tizennégy éves, csíntalan, furfangos és önálló fiú. Ő vitte a hátán az egész történetet. Mindig kész volt meglepetést okozni, a nyughatatlansága és kíváncsisága miatt folyton előnyben volt másokhoz képest és ezt nagyon értékeltem benne. Ahogyan a szókimondását is. Soha nem félt kimondani, amit gondolt, legyen annak bármilyen szörnyű is a következménye.
És ő az egyetlen, aki a történet folyamán jellemfejlődésen megy keresztül. Az elején a csak a mának élő fiú szép lassan kezdi érteni, mennyi mindenért érdemes vállalni a felelősséget, és küzdeni. A múltját tekintve ez nagyon nagy dolog, hiszen egész életében ez elől menekült. 

Sage

A könyv szerkezetét tekintve viszont hiányérzetem volt. Ugyan mindent Sage szemszögéből láttunk, mégis lényeges részletek maradtak ki. Kicsit okosabb utalgatásokkal, több érzelem ábrázolással egy sokkal ütősebb történetet is lehetett volna ebből írni. A karakterek terén sem voltam elégedett. Conner annak ellenére, milyen nagyszabású terveket szövöget, eléggé együgyű időnként. Nem gondol mindenre, nem alapos.
Tobiast és Rodent is szívesen megismertem volna közelebbről. Számomra az, hogy egy-egy vonásukat kidomborította az írónő, most nem volt elég. Nagyon hiányoztak az összetettebb, élőbb szereplők. 
Ehhez azonban azt hiszem, nem ártott volna többet megtudnunk a múltjukról, nem csak utalgatásokat vagy egy-egy felvillanásnyit, hanem valódi emlékeket, megélt dolgokat. 

Maga a történet engem egy kicsit a Párválasztóra emlékeztetett, bár azt a sorozatot nagyon szerettem és élveztem, itt az imént említett idejekorán megsejtett csavar miatt ez az élmény egy kissé csorbát szenvedett. Mint ahogyan abban, úgy itt is versengtek egymással a szereplők azért, hogy ki legyen a herceg, csak azt hiszem itt egy kicsit véresebb volt a küzdelem. Sage, akárcsak America, nem akart a trónra ülni, és elég hosszan meg is tett mindent annak érdekében, hogy Conner ne őt válassza. Szóval emiatt a bennem felmerült párhuzam.

Részemről bár kellemes perceket nyújtott a könyv, nem vagyok biztos abban, hogy a sorozatot folytatom, és ez a következő rész fülszövegének köszönhető. Az első részben megismert Sage nem tenne olyat, amivel a második rész kezdődik. És nem is értem, miért kell ez az "egyet előre kettőt hátra" történetvezetés. Sage ebben a részben megélt jellemfejlődését veti ez vissza. Szóval egyelőre nem tervezem a folytatást.