2015. március 31. | By: KE Katica

Brigid Kemmerer - Spark - Szikra


Végre sikerült elolvasnom Gabriel történetét! Nagyon-nagyon vártam már, hogy végre olvashassam. Kezdjük azzal, hogy odavagyok a Merrick fiúkért! Még akkor is, ha irtó problémásak, önfejűek és kicsit hisztisek is, de pssszt, ezt csak halkan mondom, mielőtt Gabriel megharagszik rám és elkap.

Nagyon szerettem az első részét, és ez sem okozott csalódást. Gabriel története épp olyan volt, amilyenre számítottam: Lobbanékony, telis-teli problémával, fájdalommal és önváddal. Ennek ellenére még mindig tartom magam ahhoz, hogy a Merrick fiúk közül ő a második számú kedvencem. (Részletek a Tovább olvasomra kattintva)





Brigid Kemmerer - Spark - Szikra


A kanóc meggyulladt… 

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint. 
Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá. 
Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. 
Csak épp nem ő gyújtogat. 

Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány. Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.



Gabriel igazi rosszfiú, bárkinek beszólogat, szeret veszélyesen élni, verekedni és a tűzzel játszani. Szó szerint, ugyanis az elemek közül az övé a tűz, ami mostanában mintha egyre jobban hívogatná őt, ugyanakkor a fiú nem ura az elemének, és ezzel sajnos sokszor bajba sodorja  magát. 


A suliban ő a menő srác. Mostanában viszont nagyon összejöttek neki a dolgok, nem elég, hogy legidősebb testvérével, Michaellel egyre gyakrabban összekapnak, az Őrzők is felfigyeltek rájuk, és bármikor megjelenhetnek, hogy kiiktassák őket. Emellett az ikertestvére, Nick is megsérült, és Gabriel úgy érzi, ezért ő a felelős. Egész életükben ő volt az erősebb, mindig kihúzta a csávából Nicket, ezért most nem tud napirendre térni afelett, hogy a fiú megsérült. Mindettől egyre és egyre csak gyűlik benne a feszültség, és nem kell sok ahhoz, hogy ki is törjön.

Ami hamarosan meg is történik, amikor ráébred, hogy teljesen magára maradt. Chris Beccával foglalkozik, Nick Quinnel - akit kövezzetek meg, de ki nem állhatok -, Michael pedig a vállalkozásukkal. Egyre kevésbé tetszik neki a helyzet, és amikor egy alkalommal otromba megjegyzést tesz Quinnre, az ikrek összecsapnak, Gabriel pedig elmenekül otthonról és semmi másra nem vágyik, csak hogy az eleme megnyugtassa őt. Ám ez esetében talán nem a legjobb ötlet, hiszen hamarosan rájön, mennyire képtelen uralni az elemét és ennek milyen következményei lehetnek. Amikor a tűzoltók viszik haza, otthon újra csak a dráma várja. 
Hogy kiutat találjon az otthoni helyzetből Hunterhez fordul, akivel azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy amolyan szövetségesfélék lesznek, sőt meg merem azt is kockáztatni, hogy barátok. Ketten próbálják megtanulni uralni az elemeiket, több-kevesebb sikerrel. Ehhez pedig veszélyes helyzetekre van szükségük. De hogy valójában mibe is keverednek, arra egyikük sem gondolt. 




És ha ez nem lenne elég, az iskolában sem mennek valami jól a dolgai. Évek óta az ikertestvére jár be helyette matekra, ha dolgozatot írnak és a háziját is ő készíti el mindig, mivel már évekkel ezelőtt elvesztette a fonalat. Most azonban, hogy Nick megsérült és kapott egy térdmerevítőt a lábára és egy mankót a kezébe, nem olyan könnyű trükközni, mint eddig. Nem is beszélve arról, hogy új tanárt kapnak Mrs. Anderson személyében, akivel a matekot még nehezebb átvészelni, mint eddig, és aki mindjárt az első napján szintfelmérő dolgozatot írat az osztállyal. Nem csoda hát, ha Gabrielt kiveri tőle a víz. Már a feladatokat sem érti, pedig nagy a tét. Ha romlani kezdenek a jegyei kiteszik a kosárcsapatból, pedig az a mindene.
Szerencsére a padtársa igazi stréber, igaz, eddig szinte észre sem vette a szürke egérkét. Ám amikor az ellenőrzésre kerül a sor és cserélniük kell dolgozatot a padtársukkal, a szürke egérke meglepi a nagymenőt. Kérés nélkül kiradírozza a rossz megoldásokat és odaírja a helyes eredményeket. Ezzel sikerül meglepnie Gabrielt és felkeltenie az érdeklődését.






Layne Forrest okos lány, többé-kevésbé elégedett az életével, bár próbál mindig a háttérben maradni és onnan segíti apját és siket öccsét. Őszintén meglepi, amikor rájön, hogy Gabriel Merrick az észveszejtően helyes padtársa matekon egyetlen feladatot sem képes megoldani, pedig alig egy hete írt kilencvenkét százalékos dolgozatot. Gyorsan összerakja a fejében a dolgokat és arra a következtetésre jut, hogy a fiú helyett az ikertestvére írhatta meg, és a pillanat hevében segít neki. Ezzel azonban elindít egy lavinát. Gabriel felfigyel rá és amikor a lány felajánlja neki a segítségét, kapva-kap az alkalmon. Csakhogy nem csak Gabrielnek vannak titkai, hanem a lány is őriz egyet-kettőt.





És ezzel el is kezdődik a tánc. Gabriel nem képes távol tartani magát a lánytól, Layne pedig nem titkolhatja tovább maga előtt sem, hogy Gabriel több, mint egy helyes bajkeverő. Kicsit olyan volt a sztori, mintha a Csaj nem jár egyedül egy másik változatát írta volna meg Brigid Kemmerer, persze az undorító fogadás nélkül. Hogy miért nem sablonos mégsem? Az az írónő érdeme, aki már második alkalommal kísérelte meg a lehetetlent, egy egyszerű helyzetből írt egy több mint 400 oldalas könyvet, ami cseppet sem unalmas. Sőt, sajnáltam, amikor véget ért. Na jó, persze ebben az is szerepet játszott, hogy hatalmas függővéggel ért véget - nem a szerelmi történetet illetően, hanem a háttértörténet tekintetében. Így már megint alig várom a következő részt. Még szerencse, hogy a kiadó már beharangozta, hogy hamarosan jön Hunter története.

Gabriel és Layne szerelme szép, a lányt kicsit bátrabbá, a fiút kicsit felelősségteljesebbé teszi. Szerettem kettejük történetét olvasni, bár annyi lelki gondjuk volt, hogy néha azt éreztem, visszatartom a lélegzetem, és úgy várom, hogy megoldódjanak. Mindketten menekülni próbálnak a családjuk elől, Layne a lovaglásba, Gabriel a futásba és a fülszövegben már említett titokzatos dolgokba.

A szereplőkről

Gabriel fantasztikus volt mindvégig. Abszolút érthető volt minden megmozdulása. Layne öccsével pedig annyira szépen viselkedett, hogy szerettem volna megölelni.
Nicket az esetek nagyrészében legszívesebben felképeltem volna Quinnel együtt. Ha valakinek a történetére nem vagyok kíváncsi, akkor az Nick. Sajnálom, de semmi vonzót nem találok abban a srácban. Pedig Hunter könyve után az övé lesz a sorban a következő.
Michaelért viszont még mindig rajongok. Ő a legnagyobb kedvencem a "családban". Szerencsére ebben a részben belőle is többet kapunk! Ittam minden szót, ami róla szólt.
Christ és Beccát viszont eléggé elhanyagolták ebben a részben, amit kicsit sajnáltam, bár ez valószínűleg azzal járt volna, hogy Quinnből is többet kapunk, és azt nem bírtam volna ki.
Ugyanez volt a helyzet az Őrzőkkel is, nem sokat haladt ezen a fronton a történet és ez nagyon furcsa volt. Kicsit többet vártam ezen a téren.
Az abszolút legjobb új szereplő Layne siket öccse volt, őt nagyon szerethetőre és nagyon emberire sikerült megalkotnia az írónőnek. Remélem a jövőben ő is kap majd egy külön könyvet.
Layne-t a végére hagytam, mert ő elég komplikált szereplő volt. Nagyon kedvelhető volt, de azért voltak olyan dolgai, amik miatt néha szívesen megrázogattam volna. A kapcsolata a tűzzel is elég érdekes, mint ahogy a hozzá kapcsolódó problémák is. Gabrielre kimondottan jó hatással volt a lány, végre több teret kapott a fiú gyengéd énje. 
A lány apja meg... Hát, spoiler nélkül elég nehéz róla beszélni, ezért nézzétek el, ha nem is teszem.

Egy szó, mint száz, imádtam ezt a részt is, bár nem tagadom, nagyon megviselt. Ennek ellenére még mindig abszolút kedvenc ez a sorozat.




2 megjegyzés:

S. Bea írta...

Nahát pont most olvasom én is a könyvet, és egyetértek (az eddigiek alapján) nagyon jó sztori. Nekem jobban is tetszik, mint az első rész, ami szerintem kicsit befejezetlen volt, azt hittem, hogy a második részben többet tudunk meg még Chris és Becca kapcsolatáról.. Nem mintha bánnám, mert Gabriel karaktere egy perc alatt elsöpörte a színről Christ. Annyira összetett, az egyik percben imádom, aztán dühös vagyok rá, utána megszakad érte szívem.. Ááá eszméletlen :D És Layne is valahogy közelebb került a szívemhez, mint annak idején Becca.

Molnár Katica írta...

Gabriel elképesztően jó karakter! Örülök, hogy te is így látod. És igen, Layne is szerethetőbb. Becca valahogy nem nyílt meg ennyire előttünk. Kész, már megint úgy beszélek róluk, mintha hús-vér emberek lennének! :) Brigid Kemmerer aztán tud írni! Ha ez így folytatódik, és a sorozat minden része egyre csak jobb és jobb lesz, akkor azt hiszem, nem is bánom, hogy Michael története olyan messze van még. :)

Megjegyzés küldése