2014. november 28. | By: KE Katica

6. nap – Egy könyv, ami elszomorít




Nem szeretek mostanában szomorkodni. Régebben élveztem, amikor egy-egy könyv vagy film apropóján sírhattam egy jót, de ma már inkább kerülöm az ilyesmit. Ennek ellenére óhatatlanul is belefutok egy-egy ilyen történetbe, ami talán nem is akkora csoda, ha belegondolok, milyen típusú könyveket szeretek. Majdnem minden disztópia idetartozik és ahol a világ beteg, ott vannak áldozatok is. Ráadásul egy ilyen világban ha meg is változtat valamit a főhős, nem várható 100% happy end. Ez elszomorít.



Az egyik ilyen imádott, ám elszomorító sorozatot szeretném ma bemutatni nektek. Ez az egyik legkedvesebb disztópiám, a Razorland sorozat. Imádtam/imádom, amíg világ a világ, mert annyira egyedi és szerethető, de... Olyan sötét világot mutat be, és Fakóval annyi rossz dolog történik, plusz a kedvenc mellékszereplőmmel is kitol az írónő, hogy igen, hiába kedvenc, a szívem elnehezül, amikor olvasom és azon kapom magam, hogy folyamatosan visszatartom a lélegzetem. Pedig amúgy... nagyon jó könyv.

Röviden a történetről. A régi világ eltűnt, az emberek egy része egy vírusnak köszönhetően teljesen kifordult önmagából, akik pedig nem alakultak át, azok mindennap küzdenek az életükért. Enklávékba tömörülve élnek, ahol mindenkinek megvan a kijelölt feladata. Itt él a tizenéves Pikk is, mint vadász. Az egész élete a küzdelemről szól. Ám amikor beosztják mellé a kívülálló Fakót, olyan új dolgokat tapasztal meg, amilyenekről még csak álmodni sem mert. Miközben a két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, egyre többet tudnak meg a fertőzöttekről, a Korcsokról is.
Mielőtt bárki azt képzelné, hogy ez egy lányregény, gyorsan elárulom, hogy nem az. Borzasztó dolgokon mennek keresztül a szereplők. Izgalmas, fordulatokkal teli sorozat. Pikk nem átlagos hősnő és a barátai, társai sem azok. Valószínűleg hosszabban is írok még egyszer erről a sorozatról, mert abszolút kedvenc. Sok elszomorító dolog történik benne, de ennek ellenére megéri kézbe venni. Nem is szaporítom tovább a szót, szóljon inkább helyettem az első rész fülszövege.




Ann Aguirre - Razorland 1. - Menedék


A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni. 
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel. Köszöntünk az apokalipszisben!



Nektek melyik az a könyvetek, ami elszomorít titeket?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése