2016. július 10. | By: KE Katica

Szeret – Nem szeret TAG



A héten nem sok időm volt bármit is olvasni, vagy akár csak szörfölgetni a neten, ezért elővettem ezt a relatíve régen elkezdett taget, ami egy kicsit nagyobb teret enged a válaszoknak, mint a konkrét kérdésekkel rendelkező társai. A feladat nem bonyolult, tíz olyan dolgot kell írni, amit szeretsz, és tíz olyat, amit nem. Íme az én listám!


Szeretem:


1. A kidolgozott történeteket: Nem meglepő módon ezzel kezdeném. Aki olvasta már egy bejegyzésemet is, az tudja, hogy ki lehet kergetni a világból azokkal a könyvekkel, amikben annyi a mélység, mint macisajtban a brummogás. Egy karakternek legyen jelleme, akaratereje és célja. A világ pedig, amiben játszódik, legyen kidolgozva. Még akkor is, ha napjainkban történik minden, elevenedjen meg előttem a helyszín, varázsoljon el, érezzem az illatát, az ízét, a pörgését, és még hosszan sorolhatnám, mi mindent. Ha ez megvan egy regényben – kivéve, ha erotikus, mert azoktól nem ezt várom –, akkor egészen biztosan magával ragad, és imádni fogom. És milyen jó, amikor rábukkanok egy-egy ilyen gyöngyszemre! 

2. A téli nyaralást: Egyszer volt csak benne részem, és az volt életem egyik legszebb élménye. Karácsony előtt úgy döntöttünk, elejét vesszük annak az őrületnek, amit nálunk az ünnepek jelentenek, jelesül azt, hogy próbálunk mindenkinek megfelelni: egy vagon kaját készítek, napokkal előtte feldíszítjük a fát, mert jönnek a férjem gyerekei (akiket szintén mindenki látni akar, és próbál megkaparintani egy kis időre, de mi is szeretnénk velük lenni, mert nem látjuk valami gyakran őket), aztán rohanunk a szüleimhez, a férjem szüleihez, utána szülinapokra, névnapokra, és még hosszasan sorolhatnám, hány felé még szilveszter előtt, mivel valahogy nálunk a családban egy csomó minden erre az időre esik. Nem sokkal előtte házasodtunk, és nem volt időnk nászútra menni, így aztán ez volt a karácsonyi ajándékunk egymásnak. Hetekkel előtte mindent elrendeztünk, mindenkit meglátogattunk, elvittük az ajándékokat stb. Aztán eljött végre a nagy nap, és elrepültünk a Kanári-szigetekre. Az érzés, ami fogadott a gépről lelépve, hihetetlen volt, a mínusz húsz fokból a plusz 25-be megérkezni, leírhatatlan. Ennél már csak az óceánban való megmártózás, a fekete homokos part látványa, és az ottani karácsonyi szokások megfigyelése volt jobb. Soha rosszabb ünnepet nem kívánok senkinek! Persze ha újra bevállalnánk egy hasonlóba, biztosan nem karácsonykor mennénk, és már vinnénk magunkkal a gyerekeket is, de addig is, ez volt a legjobb téli nyaralásunk. 



3. Az intelligens vitákat: Szeretek vitatkozni, szeretem, ha valakinek más a véleménye, mint az enyém, és van mersze ezt vállalni is. Persze csak akkor, ha ezt, ahogyan írtam is, intelligens módon tálalja, nem személyeskedik, nem engedi eldurvulni a dolgokat. Sok-sok olyan barátom van, akikkel éjszakákat vitatkoztunk már át így. A végén pedig könnyesre nevettük magunkat azon, milyen hévvel voltunk képesek védeni a teóriánkat, még annak ellenére is, hogy a másik már rég megingatott bennünket abban a hitben, hogy nekünk van igazunk. 


A kép csak illusztráció

4. A nyár esti közös iszogatásokat a barátokkal: Az előző és ez a válaszom nagyban kapcsolódik egymáshoz, még annak ellenére is, hogy egy méregtelenítő kúrának köszönhetően most egy fél éven át egyáltalán nem ittam semmiféle alkoholos italt. De egyébként sem vagyok nagy ivó, egyetlen sör is elég ahhoz, hogy elkezdjen zsibbadni az orrom, és akkor az már azt jelenti számomra, hogy itt a vége az iszogatásnak, és ideje átváltani vízre vagy gyümölcslére. Mégis csodaszép emlékeim kötődnek egy-egy baráti iszogatáshoz, és most is vannak olyan barátaim, akik bár távol élnek tőlem, de amikor az élet mostohán bánik velük vagy velem, felhívjuk egymást, és azzal kezdjük, hogy most jól esne egy jó kis közös iszogatás. 

5. Új helyeket felfedezni: Nagyon szeretek utazgatni, világot látni és megismerni más kultúrákat. általában nem a "kihagyhatatlan" helyek érdekelnek, hanem az elugott kis helyek, ahol igazán megismerhetem, hogyan is élnek arrafelé az emberek. Sok vicces helyzet adódott már abból, amikor egy-egy csodaszép országból hazatérve azzal fogadtak az itthoniak, hogy láttam-e ezt vagy azt a nevezetességet, és elárultam, hogy nem, mert nem a turistákkal akartam találkozni, és nem az agyon hype-olt látványosságok érdekeltek. 

6. A hosszú sétákat: Pár évvel ezelőtt jöttem rá, milyen jó terápia egy hosszú-hosszú séta. Ha bármi problémám van, és nagyon letört vagyok, vagy épp tombolok a dühtől, a legjobb, ha kijárom magamból. Ilyenkor képes vagyok órákon át bolyongani, amíg a lábam bírja, még akkor is, ha utána alig van erőm haza vánszorogni. De egyébként is szeretek sétálni.


7. Az erőt adó önéletrajzi könyveket: Néhány évvel ezelőtt még nem szerettem őket, sőt azokat sem, akik ilyeneket olvasgattak. Nem értettem, mit adhat egy-egy ilyen történet, élje csak mindenki a maga életét, és abban keressen szépséget! Aztán egyszer csak eljött az az időszak, amikor magam is szembesültem azzal, hogy milyen jó is, ha láthatom más nehézségeit, és azt, hogy hogyan állt fel belőlük. Erőt adhat a bátorsága, az elszántsága, az életereje. 

8. A csokis fánkot: Pedig nem is vagyok rendőr! De tréfát félretéve, odavagyok a fánkokért, a töltöttekért, a csokis tetejűekért, az alkoholos krémmel teliekért, és úgy nagy általánosságban minden fánkért. Igazi ünnepnap, amikor betérhetek a Pozsonyi úti kis fánkos könyves kávézóba, és megajándékozhatom magam egy (vagy inkább sok-sok) isteni fánkkal.

Forrás

9. A kávét: Nem is kérdés, hogy miért! Nincs is jobb annál, mint egy nehéz napot kávéval indítani, meg folytatni, és különben is... 

10. A film- és sorozat maratonokat: Vikingek, Trónok Harca, Agymenők, House of Cards, Szívek szállodája, Downton Abbey, The 100 mindig minden mennyiségben jöhet! A legjobban azt szeretem, amikor hideg, szeles napokon bezárkózunk, és megállás nélkül nézzük a kedvenc sorozatainkat!


Nem szeretem:



1. A telet: Számomra a tél addig élvezetes, amíg le nem esik az első hó, vagy míg véget nem ér a karácsony. Utána már ki nem állhatom. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy olyan helyen élek, ahová nem járnak fel a hókotrók, és bizony nem egyszer ragadtunk már fenn a nagy hó miatt. Szóval nem tartozik a kedvenceim közé. Körülbelül ősztől tavaszig engem a fagyhalál fenyeget.


Na jó, ha ilyet látok, akkor megjön a kedvem hozzá egy kicsit.

2. A csúszómászókat: Tudom, a legtöbben nem szeretik őket, de én különösen utálom a csúszómászókat, meg a bogarakat és a kígyókat, és még sorolhatnám. Ki lehet velük kergetni a világból.

3. Az állandóságot: Amikor nincs semmi kihívás az életemben. Képtelen vagyok nyugton megülni a fenekemen, mindig szükségem van valami szellemi kihívásra. Ha épp nincs, akkor addig keresek, amíg nem találok újabbat és újabbat. 



4. Azokat az embereket, akik nem tisztelik mások véleményét: Nemrég volt szerencsém a könyves világban is találkozni velük. Tudtam, hogy léteznek, csak nem láttam még őket testközelből. De itt, most nem csak rájuk gondolok, hanem úgy általánosságban azokra, akik szerint csak egyféleképpen lehet élni az életet, csak az általuk járt út lehet helyes, és az ő véleményük az egyetlen, aminek létjogosultsága van. 

5. Azokat, akiknek a tetteit érdekek diktálják: Ezt sosem értettem, és ma sem értem, miért jó ez bárkinek is.

6. A mazsolát: Meg a szőlőt. Ez szintén gyerekkori élményhez kötődik. Bortermelő vidéken nőttem fel, gyerekkoromban nekünk is volt szőlőföldünk, ahová elég gyakran ki kellett menni, gondozni azt. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy nem szerettem. Emellett már az oviban is kötelező program volt a mustkóstolás, és uzsonnára is gyakran volt szőlő. És ez éppen elég volt ahhoz, hogy mindent megutáljak, amihez köze van. Mára már az említésére is kiráz a hideg.



7. A gombát: Szimplán csak nem szeretem, sem az állagát, sem az ízét, és ez alól nincs kivétel.

8. Az instant szerelmet a romantikus könyvekben: Erről már több könyvnél is kifejtettem a véleményem. Nem értem az instant szerelmet, a vonzódást igen, az természetes, de az meg hosszútávon nagyon kevés. Nekem is volt olyan fiúm, akibe első látásra beleszerettem, vagy legalábbis azt hittem, mivel le sem tudtam venni róla a szemem. Magas volt, ami esetemben nagy szám, mert 178 cm vagyok, ő 195 volt, kidolgozott volt a teste, ragyogó mélykék szemei voltak és tetkója is volt. Rá voltam kattanva rendesen. Közel két év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, nem vagyunk egymáshoz valók, vagyis hogy döntsek a szakítás mellett. Szóval a vonzódás jó alap lehet, de csak az nem tart együtt két embert. Szóval sorry, a vonzódás, amit a könyvek első lapjain életre szóló szerelemként definiálnak, nem jön be nekem.



9. Az igénytelenséget: Itt most nem az öltözködésre vagy hasonlókra gondolok, hanem a szellemi igénytelenségre. Amikor valaki úgy beszél valamiről, hogy nem nézett utána, és állítja a hülyeségét, vagy ha valaki megelégszik félmegoldásokkal, esetleg azt szeretné, hogy én is megelégedjek velük. Nem, nem fogok. Ennyi.

10. A cipőket, amik feltörik a lábam: Sajnos, ez egy múlt heti sztori. Találkoztam egy régi, kedves barátommal, és az egész napot együtt töltöttük, gondoltam, tökéletes alkalom a kis lapossarkú balerina cipőm betörésére. Hát... A kis cukker cipőm minden egyes lábujjamat egyenként feltörte, és nem elégedett meg ennyivel, a sarkamat is kikezdte több helyen. 


Ennyi lett volna az őszinteségi roham diktálta tag. Ha megtetszett nektek, nyugodtan vigyétek! Ha pedig szeretnétek hozzászólni, csak bátran tegyétek!






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése