Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor egy történet annyira beszippant, hogy mindenre hajlandóak vagytok, csak ne jussatok a végére. Húzzátok, halasztjátok, csak egy kicsit még tovább tartson az élmény. Hát így jártam én is A kitaszítottal. Letettem, felvettem, elveszítettem, a dolgozóban hagytam, sőt, a konyhában, abban a reményben, ha nem látom, nem izgatja majd a fantáziámat... de csak nem eresztett! Így is végeztem vele egy nap alatt. Most pedig itt állok, és csak hebegni-habogni tudok.
Lana Krumwiede – Pszi-krónikák 1. – A kitaszított
Ahol Taemon él, mindenki rendelkezik a pszi nevű különleges adottsággal – elméjük erejével mozgatják és manipulálják a tárgyakat. Taemon egy baleset során elveszíti a pszi-képességét, és ezt a titkot mindenáron meg kell őriznie. Egy sportversenyen azonban lelepleződik, és a fiút száműzik az erő nélküliek kolóniájába, ami egyáltalán nem olyan, mint amire számított: az emberek kedvesek, nyitottak, örömüket lelik abban, hogy elméjük helyett a kezüket fogják munkára. Taemon gyorsan alkalmazkodik az új élet szokatlan körülményeihez, miközben barátokra is szert tesz. Ám fokozatosan azt is felfedezi, hogy minden nyitottsága ellenére, a kolóniának is megvannak a rejtélyei. Olyan veszélyes titkok, amelyek ha kitudódnának, azzal a pszi használók korlátlan hatalomhoz jutnának. Amikor Taemon véletlenül kiszivárogtat egy ilyen titkot, vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy helyrehozza az okozott kárt? Vissza kell térnie a városba, és szembe kell szállnia azokkal az emberekkel, akik száműzték őt.
