2015. december 7. | By: KE Katica

Maros András – Kávéházi pillanatok

Magával ragadó, hangulatos, szórakoztató, helyenként elgondolkodtató könyv a Kávéházi pillanatok. Számomra a régimódi kávéházak hangulatát idézte, a fanyar humora pedig aktuálissá, maivá varázsolta.




Maros András – Kávéházi pillanatok


Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap – egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. 
Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.


Évek óta van egy kis játékom, amivel jártamban-keltem elütöm az időt: történeteket keresek. Utcákon elejtett félszavakból, éttermekben ellesett helyzetekből, mindenből képes vagyok történetet kreálni. Szeretek bepillantani mások életébe, és azon merengeni, hogyan élhetnek, mit érezhetnek, vagy éppen életük melyik szakaszánál tarthatnak mások. És ha elcsípek valamit, ami kicsit is érdekes, gondolatban már szövöm is köré a történetet. 
Miközben Maros András könyvét olvastam, úgy éreztem, sorstársra találtam, hiszen a Kávéházi pillanatokban hasonló ellesett élethelyzetek, konfliktusok, mulattató történetek elevenedtek meg előttem. Csak a helyszín egy kicsit kötöttebb, mint az én esetemben. Ám éppen emiatt egészen különleges hangulat lengi be az egészet. Aki szereti a régimódi kávéházak hangulatát, a pincérek udvarias, ám kissé lekezelő humorát, annak mindenképpen ajánlom ezt a könyvet!

Nagyításért katt a képre!

Kezdeném azzal, hogy a grafika valami mesés, csodaszép képeket kapunk a kis pár soros szituációk mellé. Az első pillanatban ezzel vett le a lábamról, aztán persze, ahogy jöttek sorra a kis szösszenetek, mások életének apró kis mozaikdarabjai, úgy ragadott magával mind jobban a hangulata is. Ez nem egy olyan könyv, aminek nekiülsz és pár óra alatt ki is olvasod, ezeket a történeteket, akár egy finom zamatú kávét, ízlelgetni kell. Van köztük olyan, ami könnyebben emészthető, és van, aminél érdemes megállni egy kicsit és elidőzni, elgondolkodni rajta. Sok esetben magamra vagy az ismerőseimre ismertem, és volt olyan is, amelyik görbe tükröt tartott elém. És azt hiszem, talán ez is a célja ennek a könyvnek – már azon túl, hogy kellemesen elszórakoztasson –, hogy a felskiccelt szituációkon keresztül egy kicsit elgondolkodjunk a kapcsolatainkon, vagy akár azon, hogy figyelmetlenségünkben, a nagy rohanásban, amiben a hétköznapokon részünk van, mennyire figyelünk oda azokra, akik körülöttünk vannak. 

Nagyításhoz katt a képre!

Különösen elgondolkodtam azon, mennyire nem figyelünk sokszor a pincérekre, és erre ez a humorral fűszerezett könyvecske felnyitotta most a szemem. Egyik-másik történet kapcsám eszembe jutott az egyik kedvenc törzshelyem, ahová még az egyetem alatt jártam, egy kis olasz pizzéria volt, jó fej tulajjal és fergeteges humorral megáldott pincérekkel. Gyakran leültek közénk egy kicsit, sőt, előfordult az is, hogy felajánlották, ha megverjük őket kártyában, akkor nem kell kifizetnünk a számlát. De az sem volt ritka, hogy együtt néztük velük a meccset. Egyszerűen elmosódtak a határok, és szuper volt. Mostanság már meg sem fordul a fejemben, kik lehetnek, akik körülöttem vannak, és felszolgálnak. Kicsit rémisztő rádöbbenni arra, hogy még csak fel sem tudom idézni azoknak az arcát, akik utoljára felszolgáltak nekem egy étteremben vagy egy kávézóban... 
Mindenesetre érdekes volt összehasonlítani a jelent és a múltat. 

Nagyításhoz katt a képre!

De ugyanígy megjelentek a könyvben a mai társadalmi problémák is, láthatunk szülőket, akiket a liberális nevelés szellemében a gyermekük Ipaddel püföl, nagy állatbarátokat, akik nem értik, a négylábújuk, miért nem mehet be a kávézóba, sőt olyanokat is, akik elszántan törekednek egészséges életmódra, és ha ennek nem felel meg a kávéház, hát odavágják a keresetlen véleményüket. Szóval sokféle szempontot és helyzetet ismertet meg Maros András, és mindezt anélkül teszi, hogy megmondaná, hogyan kellene éreznünk ezektől magunkat. 

Ajánlom mindenkinek, aki hozzám hasonlóan kávéimádó, és azoknak is, akik nem tudják, mit vegyenek a szeretteiknek karácsonyra, mivel szerintem tökéletes ajándék lehet férfiak és nők számára egyaránt. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Maros András könyvének bemutatója december 8-án este 6 órakor lesz a Jedermann Caféban (Budapest, Ráday utca 58.). 







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése