2016. április 11. | By: KE Katica

Virág Emília – Sárkánycsalogató

Ez egy egészen elképesztő, izgalmas és humoros fantasy! Ne törődj a fülszöveggel, se Józsival, Egonnal, Bélával és a többi magyar névvel, mert ez apróság, a történet ugyanis fantasztikus! Az első 20-30 oldal után képtelen voltam letenni! 



Virág Emília – Sárkánycsalogató


Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.


Április 11-én jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában!


Ahogyan azt már mondtam, a fülszöveget most mindenki azonnal felejtse is el, mert közel sem fedi azt, amiről a könyv szól. Ez ugyanis nem más, mint egy meseszerű párhuzamos világról szóló történet, ami keveredik a valósággal. Bár bevallom, kellett némi idő, hogy ráhangolódjak, de aztán egy pillanat alatt magával ragadott, és onnantól kezdve nem is eresztett. És hogy mi mindent kaptam a tőle? Sok-sok nevetést, izgalmat, váratlan fordulatot, egy csipetnyi szerelmet, némi intrikát, sárkányokat, lidérceket, beszélő állatokat, és mágiát.


Képzeld el, hogy egy nap a konyhádban megnyílik egy átjáró, amin keresztül egy másik világból átjön egy koszos lovag, Béla sárkánytojással a kezében, és egy dühös sárkánnyal a nyomában. A sárkány jó nagy pusztítást okoz a környéken, miközben te másra sem vágysz, mint egy kis nyugalomra és csendre, mert az előző esti buli elég rendesen betett neked. Ehelyett segítened kell a lovagnak és a sárkánynak visszajutnia a saját világába, ami a hüllő nélkül összeomlana, miközben egy titokzatos hang, amit csak te hallasz, megpróbál segíteni ebben. Így indul Józsi története. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a sárkányt elfogják, és egy menhelyre szállítják, ahol a nap huszonnégy órájában őrzik. A lovagot és Józsit pedig lesittelik. 
Némi furfangnak és nem kevés mágiának köszönhetően a fiú, és a lovag hamarosan átkerül a másik világba, és hamarosan a várbörtönben találják magukat, ahol a biztos halál vár rájuk. Ám ekkor Józsi kap egy esélyt a király javasasszonyától: ha teliholdra megszerzi Hollus, a gonosz boszorkány botját, és elviszi neki, azzal nem csak a saját, de Béla életét is megmentheti. Elindul hát ez a léhűtő, céltalan srác, és olyan események részesei lesz, amik nem csak belőle faragnak férfit, de mindkét világra komoly hatással lesznek.

Imádtam! De komolyan. 
Oké, az elején azt hittem, ez egy vicc... A nevek, a másnapos lúzer, mint főhős, a sárkány az Oktogonon, és a sok szürreális esemény mind-mind erre utalt. Aztán néhány oldal után történt valami, és teljesen beszippantott a történet. Kétségtelenül a humora vitt mindent, no meg a sok váratlan fordulat. Magam is alig hittem, de képtelen voltam letenni. 
Igazán akkor éreztem, hogy a rabja vagyok, amikor Józsi megérkezett a meseszerű világba. Haláli volt, ahogy azon nyafogott, hogy nincs térerő és a tabletet sem tudja használni a várbörtönben. Egyébként is odavagyok az olyan történetekért, amikben minden elektromosság megszűnik – no, nem mintha én magam képes lennék akár csak egy napot is kibírni nélküle –, de ez itt hatalmas volt! Aztán amikor elindult a küldetésre, és jöttek a beszélő állatok, meg a mesebeli elemek, már elvesztem! Teljesen megvett magának a történet. Józsival együtt csodálkoztam rá mindenre, és próbáltam megemészteni mindazt, amivel ott találkozott.

A világfelépítés zseniális volt! (Már amit láthattunk belőle, remélem, hamarosan jön a folytatás is, és akkor még többet megtudhatunk róla.) A párhuzamos világ mesebeli elemei pedig varázslatosak voltak. Végig az volt az érzésem, hogy én is ott vagyok a mesében, és átélem mindazt, amit a főhős, köszönhetően a részletgazdag ábrázolásmódnak, ami miatt akár egy filmet, úgy láttam leperegni a történetet a szemem előtt. 
Az írónő nagyon jól adagolta az információkat, végig fenntartotta a feszültséget, egy pillanatra sem engedte, hogy unatkozzak. Minden oldalon egyre több tárult fel a világból, és egyszerűen képtelenség volt kitalálni, mi lesz a következő fordulat. Volt benne rejtély bőven. Talán csak egyetlen dolog volt, amire nagyon hamar rájöttem, minden más homályban maradt, amíg el nem jött az ideje, hogy azok hátterére is fény derüljön, és ez üdítően hatott rám. Külön öröm volt egy tipikus modern, városi fiú szemén keresztül látni egy baromfiudvart, vagy egy középkori börtönt. De amitől igazán működött ez az egész, az a modern nyelvezet. Általában nem szeretem a trágárkodást, és a szó legszorosabb értelmében itt sem erről volt szó, egyszerűen csak a mai szlenget és beszédstílust használva mesélt el mindent az író. És valahogy passzolt ehhez. Nagyon jól vissza tudta adni, mire hogyan reagálna egy mai fiatal. Ebből pedig rengeteg mulatságos helyzet alakult ki. Rengeteg vidám percet köszönhetek a könyvnek.

A szereplők is nagyon életszerűek voltak, senki sem volt gonosz vagy jó, mindenkit remekül árnyalt Virág Emília. Az abszolút kedvenc Hollus volt. Zseniálisan felépített karakter. Sajnos, róla nem mondhatok sokat, mert az már nagyon spoileres lenne, de legyen elég annyi, hogy nagy meglepetéseket rejtett a karaktere.


Józsit annyira nem kedveltem, főleg az elején nem. Egy 27 éves lúzer volt, aki bár nem akart politológiát tanulni, szülői nyomásra mégis azt tette, emellett szerelmes volt egy lányba, akiért a kisujját sem mozgatta még akkor sem, amikor esélye lett volna nála. Senkivel sem törődött, könnyedén vette az életet, nem voltak céljai, vagy tervei, csak élt bele a világba, és várta, hogy teljen egyik nap a másik után. Vele kimondottan jót tett ez a nem várt esemény, és ahogyan mondtam is, rengeteget fejlődik a karaktere a történet végére. De sajnos ennek ellenére sem lett a szívem csücske. Bár, ha az írónő folytatná a Sárkánycsalogatót, akkor el tudom képzelni, hogy ezt a megváltozott Józsit kedvelni tudnám, de ez a jövő zenéje.

A női karakterekkel bevallom egy kicsit hadilábon álltam. Bár ez semmit nem vont le a történet értékéből, mivel még így is nagyon tetszett. Mégis egy kicsit túl zárkózottak voltak ahhoz, hogy igazán megismerhessem őket. Sőt közülük Sára elég gyakran ki is készített, sokszor tűnt túl komolynak, mindenkivel barátságtalan volt, folyton dirigált, és egy cseppet sem volt kedves még Józsihoz sem, így nem lopta be magát a szívembe. Még Borbálában is több fantáziát láttam, mint Sárában. Emesét pedig kimondottan kedveltem, pedig csaknem a történet feléig mellékszereplő volt. Viszont a szerelmi szál miatt sokkal szerethetőbb.

Mindent összevetve remekül szórakoztam a klisémentes, egyedi történetnek köszönhetően. Virág Emília nevét pedig egészen biztosan megjegyzem, mert remekül ír, és remélem, folytatja a Sárkánycsalogatót, mert Hollusból ennyi nem volt elég! Mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel nálam kedvenc lett!


A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése